Életre nevelés....

Az elmúlt egy hétben két olyan eset is felmerült az Ágoston iskolájával kapcsolatban, amiről a cím az eszembe jutott.

Az egyik nagyon pozitív és én személy szerint is örülök neki, a másik bár szintén hasznos, de egy kicsit ijesztő is, mert nem túl pozitív lenyomata a társadalomnak.

Na akkor először inkább a rosszabb jöjjön, hogy aztán majd a jó érzés maradjon a végére :-)

Valamelyik este vacsora közben a napi iskolai élményekről faggattuk az Ágostont, aki elmesélte, hogy ma "riadó" volt az iskolában. Aha, gondoltam, biztos tűz riadó volt és gyakoroltatták a srácokkal, hogy mi a teendő - gondoltam magamban, mert néha egy örökkévalóságig tart, mire Komám megfogalmazza a gondolatait. Igencsak szeret csapongani, na meg az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy szeretnénk azt tartani, hogy itthon magyarul beszélünk, neki meg ahogy gyarapodik a szókincse egyre nagyobb százalékban jönnek új angol szavak, mint magyarok....(na de kire is ütött ez a gyerek, hogy folyton elkalandozik történet mesélés közben.... :-o)

Szóval ahogy kibontakozott a történet, világossá vált a számunkra, hogy a riadó bizony nem tűzesetre készíti fel a gyerekeket, hanem arra, ha valaki fegyverrel beront az iskolába és lövöldözni kezd......Ó Istenem, majdnem félrenyeltem a vacsorát, miközben az Ágo részletesen elmesélte, hogy a könyvtárba kellett menniük és elbújni a polcok között/mögött....még a könnyem is kiszaladt, ahogy elképzeltem és ahogy eszembe jutottak a rettenetes események 2012 decemberéből, amikor Connecticutban egy általános iskolába tört be egy 20 év körüli férfi és megölt 20 kisgyereket és 6 felnőttet! Nem akarom a történteket részletezni, az biztos, hogy az eset kapcsán rengeteg erre vonatkozó szabályozás lépett életbe az iskolákban az USA-ban is és itt Kanadában is, de milyen is az ember agya, a rettenetes dolgokat igyekszik mihamarabb kitörölni, vagy legalábbis elzárni, de ez a beszélgetés mindent visszahozott.

Az Ágoston szintjéhez képest, kicsit beszélgettünk is ezekről a dolgokról, persze ő nem értette, hogy vajon miért tesznek ilyet az emberek....és tényleg, vajon miért???

Na most, ha elült a sokk, akkor evezzünk vidámabb vizekre! Ágostonnak rendszeresen van házi feladata, amihez ha nem  is szoktunk még hozzá, de igyekszünk kezelni azt :-D

Múlt hét hétfőn azzal jött haza, hogy előadást kell tartaniuk a következő héten. A feladat az, hogy kiválasszunk egy könyvet és a megadott 6-8 kérdés közül kettőt kiválasztva begyakoroljunk egy kiselőadást itthon. Persze ez most így bonyolultabban hangzik mint ami, hisz arról van szó, hogy a választott könyvet be kell mutatni a többieknek. Ehhez persze itthon többször el kell olvasni, gyakorolni a kérdéseket, leírni a választ és gyakorolni a szöveget, szóval talán mégsem annyira egyszerű a felkészülés része ;-)

De ami nekem ebben nagyon tetszik, hogy már ilyen fiatal korban kezdve rászoktatják a gyerekeket arra, hogy ki merjenek állni a többiek elé, hogy ne legyen lámpalázas. Ami az Ágoston esetében szerencsére amúgy sem egy probléma, mert szeret szerepelni, de biztosan vannak gyerekek akiknek éppen ez segít. A mi esetünkben pedig az mozdítja elő, hogy az Ágoston tudjon "hosszabb projektben" célorientált maradni, hogy gyakoroljon és felkészüljön.

Én mondjuk a magam mostani iskolai tapasztalatait nézve biztosan profitáltam volna egy ilyen korábbi ránevelésből, mert még most is nagyon parázok, amikor a csoporttársaim előtt bármilyen kiselőadást kell tartani.... :-)

Ezek voltak hát a hét hírei, majd beszámolok arról is, hogy milyen siker volt az Ágoston szereplése. Addig is elöljáróban a könyv egy Gilbert nevű aranyhalról szól, aki szeretett volna egy háziállatot magának :-)

Kalaposiék

szerettem volna megosztani veletek egy videót ahogy az Ágo ír, de

1. elfordítottam a kamerát amikor felvettem.....így kevésbé élvezhető - a Youtube egy Isten, lehet megfordította?! :-o
2. túl nagy a mérete ahhoz, hogy ide felférjen, úgyhogy erre a linkre kell kattintani, annak, aki meg akarja nézni :-)

https://www.youtube.com/watch?v=KNCANAfMNAY&feature=youtu.be

Viszlát 2013 - Üdv 2014!

Októberben úgy gondoltam, hogy visszatérek, a gyakrabbi blog bejegyzésekhez, de ismét bebizonyosodott,hogy Ember tervez, Isten végez....bár ez így biztos nem igaz, hisz ha olyan fontos lett volna, akkor erre istaláltam volna időt - ne hárítsak már mindent komfortosan, igaz?

Anyhow, most szépen csendesen belopózott az év vége, sőt már a 2014 is betette a lábát és mivel ma olyan cudar idő van, hogy még az autóig is fáj kimenni, így gondoltam végre eljött az én időm írni.

Szóval ez most akkor a mi kis évértékelő beszédünk bejegyzésünk is lesz egyben és már leginkább magamnak sem ígérek semmit a folytatással kapcsolatban.

2013 jó év volt:

• itt volt mindkét mama
• a kórházasdi kaland óta A doktorbácsinak köszönhetően SOKKAL jobban vagyok
• szép helyeken kirándultunk
• voltunk sátrazni
• hajós kiránduláson a Niagaránál
• ismét sok családi kalandban volt részünk a tesómmal (igaz, csak az egyikkel)
• Ágoston elsős lett
• én is elkezdtem az iskolát
• Ferinek jó munkahelye(i) van(nak)
• egészségesek vagyunk

de leginkább a családomért vagyok hálás, hogy vannak, hogy a közös terveink előre visznek minket, hogy elfogadnak olyannak, amilyen vagyok a jó és rossz dolgokkal egyaránt. És persze azért, hogy elviseltek a vizsgaidőszakok alatt :-D

Az nagyon megterhelő időszak volt mindannyiunk számára. Először is nekem a fel/beismerés, hogy akár a nyelvi hátrányok, akár a "korom" miatt; de bizony nem megy a tanulás olyan elegánsan és erőfeszítés mentesen, mint korábban.....aztán pedig, hogy még mindig sokáig halogatok dolgokat, de ugyanakkor fél megoldásokkal és "elég jó" jegyekkel viszont nem érem be.....és az is, hogy bizony család és egy kis eleven, házi feladatokkal is megbombázott elsős mellett nem könnyű mindenre időt találni.

A félév végi vizsgák belelógtak már az adventbe - és bár a jegyek figyelése beleillett a várakozás témájába, de nehéz volt a lelkemet az ünnepre hangolni. Kicsit egy lebegésben éltem és csak felszínesen tudtam bármihez is kapcsolódni.....

Szerencsére az időjárás ilyen szempontból nekem kedvezett, mert a hideg és a havazás és a koszorún lobogó gyertyalángok azért csak meghozták a hangulatot.

A belvárosi karácsonyi vásár hangulata egészen olyan volt, mint az európai adventi vásároké, de én az itteni téli programokhoz még nem vagok kellően edzett. Azt hiszem az önmagáért beszél, ha azt mondom, olyan hideg volt, hogy még a forralt bor kedvéért sem voltam hajlandó levenni a kesztyűmet ;-)

Igyekeztünk azért mókásan és változatosan tölteni a decembert, ha már nekem megadatott, hogy itthon lehessek és több időt lehessek a Mukival és ez jót is tett mindkettőnknek.

Csak remélni tudom, hogy 2014 is legalább ilyen kegyes lesz hozzánk, hisz tervünk még rengeteg  van!

The return of the Warrior(s) :-)

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Március, ami a legutóbbi bejegyzés volt ezen a blogon......hová szaladt el ez a 1/2 év???

Nem, ne tartsatok attól, hogy szokásomnak megfelelően felidézem az összes eddigi eseményt, mert az még nekem is fárasztó lenne, hát még nektek :-D

Azért azt gondolom, hogy random módon fel fognak bukkani korábbi képek, sztorik, amiket meg szeretnénk még is osztani, de nem lesznek "back to back" epizódok.

Szóval hivatalosan  is minnyá' vége van a nyárnak, erre bizonyítékom is van, mert ma reggel amikor dolgozni vittem a Ferit, bizony ködfoltok tarkították a tájat. És egyébként is hamarosan startol az iskola és én majd büszkén megoszthatom a dupla - első nap az iskolában-képeket,  hisz ez egy olyan különleges Szeptember lesz, amikor az Ágo is meg én is az első osztályt kezdjük.

Háromszoros hurrá nekünk: hip-hip-hurrá, hip-hip-hurrá, hip-hip-hurrá :-)

.....áááááááá mán én nem is mondok semmit. Idáig jutott az augusztusi lendületem :-D ma már október van amikor írom. Vajon elég lesz az egy-egy blog bejegyzésnek, ha csak mindig leírom a dátumot amikor eszembe jutott, hogy írnom kellene....

Szóval akkor az iskola mindkét fronton masszívan beindult, közös kép az első napon viszont nem készült - később meg már nem akartam első képet hamisítani, na!

Ágo azt hiszem annyira nem volt önmaga az első  napon, hogy még engem is meglepett. Morcos volt. Hol bújt hozzám hol az sem engedte, hogy fogjam a kezét és nagyon nem érezte komfortosan magát a bőrében. És én ezt nagyon sajnáltam és egy pillanatig úgy éreztem,  de jó lett volna ezt megspórolni neki! De vajon lehet? És jó az ha mindentől megóvom?
Ez az új iskola kezdés nehezebb volt, mint amikor angol nélkül kellett beilleszkednie az első iskolába. Gondolom, ahogy érik a személyisége, jobban előjön a szemérmessége is. IGEN ilyen oldala is van az amúgy nagyon is extrovertált gyermekünknek.

Tehát akkor Ágoston jelenleg a katolikus iskolába jár, ahol franciául is tanulnak mindennap. Az szerintem sokat elmond az Ágo és az iskola viszonyáról, hogy kb a második napon azzal jött haza, hogy: "képzeld el anya, ebben az iskolában egyáltalán nincsenek játékok!" És sokat kell ülni egyhelyben és figyelni és számolni és írni és olvasni....
Igen egy kicsit magasabbak az elvárások mint a másik suliban és 3* annyi időt kell ott töltenie mint előtte a kindergarten-ben, szóval nehéz volt az eleje nagyon és még most sem könnyebb.
Mindennap van otthon gyakorlás amit eléggé nehezít Ágo ezerfelé kalandozó figyelme,na meg persz az is, hogy mindeközben magam is érzem, hogy a sját iskolai dolgaimat is csinálnom kellene :-)

Az én iskolám is nagyon....fárasztó - az első 2 hétben sokszor voltam a sírás határán csupán attól, hogy egész nap angolul kellett figyelnem és jegyzetelnem és gondolkodnom - ingergazdag, pörgős, sűrű és nehéz. Azt nem mondom, hogy nem élvezem, de mindhármunkat megvisel ez a mostani helyzet.
Érdekesek az órák - na nem olyan szempontból, hogy túl sok újat tanulnék, inkább a szemléletmód és a kontextus nagyon más. Azonkívül az iskolai feladatok is nagyon életszerűek - bár baromi nehéz némelyik. Most nem megyek bele a részletekbe, de pl nekem a magyar nyelvű kollektív szerződéseket is nehzemre esett megérteni, hát még most angolul! Kigondolta volna, na, hogy angolul nehezebben fognak menni a dolgok ;-)

De hogy a panasznapot berekesszem, jó volt nagyon, hogy velünk tudott lenni mindkét mama ebben az éveben. Sokat jelentett az Ágonak  is, feltöltődött mamaszeretettel egy időre! Szép volt a nyár annak ellenlre is, hogy 1) nekem sok hétvégén dolgoznom kellett, 2) nem volt annyira meleg és szép idő mint a tavalyi nyáron, 3) és sokkal több rossz dinnyét vettünk ebben az évben :-)
DE végre találtunk  tököt is a piacon és volt igazi kapros tökfőzelék - mekkora királyság ez már!
Időszerű összeszedni a jó dolgokat, hiszen nyakunkon a Hálaadás!
Erről jut eszembe, gondolkodtam, hogy amúgy a magunk módján talán jó lenne vmiféle Hálaadás körüli családi hagyományt kialakítani - boooooooooooo, ne "amerikanizálódjatok", minek az má' nem is magyar ünnep stb - erre meg pont ebben az évben, pont most nincsenek is itt a Robiék :-) Na azért ezt én ilyen könnyen nem adom fel! Egyrészt szerintem szép ünnep, másrészt úgy érzem nekünk is van miért hálásnak lennünk, ugyanakkor szeretném, ha a gyerekem integrálódna az itteni kultúrába. Integrálódna és ne asszimilálódna!!! - megtartaná a magyarságából azt ami fontos, de beépítené az életébe az itteni szokásokat is, hogy ne lógjon ki a sorból, és ő is részese lehessen az iskolai beszámolóknak és ne érezze magát kirekesztve, hogy azt sem tudja mi az ünnep lényege. Uff én szóltam!

És akkor most beszéljenek a képek :-)