Ugye nem nagyon sikerül naprakészen tartani a blogot, mert amikor ilyen családi fennforgás van, akkor nem jut eszembe írni, mert akkor benne vagyunk az ÉLETBEN. Pláne akkor ha én is kicsit betegecske-kecskének érzem magam. Az idő is a mi pártunkon állt, akármikor, ha jobban éreztük volna magunkat és kicsit kimentünk volna sétálni, akkor:
-esett az eső
-rettenet hideg lett, vagy ami a legjobb
-a nagy szélben úgy tűnt, mintha vízszintesen esne a havas eső (na ennél részletesebben és érzékletesebben talán csak Forrest Gump tudja ezt leírni)
Szóval szobafogságban töltöttünk sok-sok időt. Néztünk filmet, rajzoltunk, legóztunk stb. Aztán amikor Ágo jobban lett, akkor már kommandózni akart.....
A betegséggel kapcsolatosan is gyűjtjük a tapasztalatokat. Az ember azt gondolná, hogy okos dolog háziorvost választani, mert az jó, otthon is úgy szokás, egy idő után ismeri az embert, tudja a betegségeit stb.
És amikor élőben is láttuk a dokit, akkor kicsit megint fellélegeztünk, mert európai, fiatal, gondoltuk itt nem lehet semmi baj! (Annak ellenére, hogy nekem eddig meggyőződésem volt, hogy gyerekorvos tekintetében minél idősebb valaki, annál jobb, mert tapasztaltabb, több türelme van a gyerekekhez.)
Szóval amikor Ágo köhögni kezdett átvágtáztunk a háziorvoshoz, ahol előre egyeztetett időpont híján közölték velünk, hogy várni kell.
Aztán vártunk.
És vártunk.
És Ágonak fogyni kezdett a türelme, pedig még innivalóval és Dörmögő Dömötörrel is fel voltunk vértezve, de hiába, a 3 (igen, HÁROM) órás várakozás betegen nem a legüdítőbb!
Hiába érveltem én itt a túlszervezett világban, hogy vannak alkalmak, amikor az ember előjelek nélkül lesz beteg, ez nem egy tervezett felülvizsgálat vagy ilyesmi - nem volt kegyelem.
És ami a legdühítőbb volt a rengeteg várakozás végén, hogy az orvos azt javasolta, hogy használjunk tengervíz oldatot a gyerek orrába, attól majd jobban lesz! Azt hittem elájulok, hiszen még saját kútfőből is több és jobb tanáccsal tudtam előállni, pedig nem vagyok orvos.
Ágo természetesen nem lett jobban, 2 éjszakánk ment el úgy, hogy szinte nem aludt senki semmit az állandó köhögéstől, meg a csillapítására tett kísérletek miatt. Aztán megelégeltük és besétáltunk az első orvoshoz aki walk-in clinic-en találtunk (ide bejelentkezés, meg minden előzmény nélkül be lehet menni - igaz nem ismernek ezért a kórelőzményt sem ismerik).
Egy nagyon aranyos idősebb doktornő megvizsgálta a Makit és sajnos az aggodalmunk nem volt alaptalan, immár egy jól fejlődött, tüdőre húzódó gyulladással álltunk szemben. Antibiotikum, ágynyugalom, tea, keksz stb.
 |
| a kép nem most készült, viszont egyik este tényleg így aludt el a Maki :-) |
És még amilyen szerencsénk van, az orvos megismerve a helyzetünket (mármint, hogy nincs a munkahelyünk által fizetett plusz egészségbiztosításunk, ami terhére lehetne gyógyszert vásárolni) keresett a rendelőjében egy doboz orvosságot, amit ingyen nekünk adott, valamint a második doboz antibiotikumra is szerzett kedvezményt a patikusnál!
Most ezek után mondja meg nekem valaki, hogy mi értelme van a háziorvosnak????!!!! Kétlem, hogy oda vinnénk ha az Ágo megint beteg lesz. Sokkal inkább a tapasztalt doki! Még akkor is, ha ezzel a gesztussal éppen ezt akarta elérni.
Ps: biztos lesz még rossz tapasztalatunk is, de olyan jó megélni, amikor mások érdek nélkül segítőkészen állnak hozzád!
Pps:
 |
| Ágo és a pajtik a suli játszóterén |
