Decemberi készülődés és Karácsony

első adaventi gyertya

Szeretem a Decembert, a karácsonyi készülődést - és most ebben az évben volt is időm kiélni magam, hiszen Ágo sulija mellett rengeteg időnk maradt itthoni alkotásra.

Szerencsére Kismaki szívesen részt vesz benne, csak arról kell gondoskodni, hogy kellően változatos legyen a program.....mert különben elkalandoznak a gondolatok.

Így történhetett meg az is, hogy az angyalka készítés közben egyszercsak átcsapott a munka robot és különböző szuperhősök készítésébe - hiába, mégiscsak fiú :-D

Idén egy tavalyi blog bejegyzés és baráti segítségen indulva Ágostonnak csináltam egy mesés adventi kalendáriumot is a szokásos csokis-meglepetéses mellé.

Igazán kedves dolog volt minden este egy mesével közelebb kerülni a karácsonyhoz. Ráadásul a történetekhez tartozott kifestő kép is. Ágoston olyan hálás volt ezekért, hogy semmi pénzért ki nem hagynám a pillanatokat, még akkor sem, ha bizony ezek a meglepetések több előkészületet igényelnek - többnyire esti készülődéssel, hogy ő csak az eredményt lássa!

Sajnos az időjárás nem nagyon festette alá ebben az évben hangulatilag az adventet - gyakorlatilag ezen a télen még nem esett hó, ami elég szokatlan. Nem is tudom, hogy mire készüljünk - enyhe télre, vagy készítsem magunkat egy kései és hosszan húzódóra?

(A több napos poszt írás eredményeképpen már beszámolhatok arról, hogy végre megérkezett hozzánk is hóesés!)

Sütöttünk mézeskalácsot több alkalommal is, az utolsó iskolai napon vittünk minden osztálytársának névre szóló csillagot - hát nem mondom, voltak nevek, amik megizzasztottak, mert ugyan szép nagy a csillagformánk és már tudok vékony, szép betűkkel írni, de  hogy ráférjen Konstantinos.... :-D

Azért valahogy megoldottuk és nagy sikert aratott a gyerekek körében és a tanárnéninél is, hiszen ő sem maradhatott ki a buliból!

Továbbá megoldandó feladataként állt előttünk a fa érkezésének körülményei, de még az is, hogy vajon legyen-e igazi fánk, vagy használjuk a tavalyi műfenyőt.

Tudom, annyian kardoskodnak amellett, hogy nem szép ennyi fát kivágni és hogy mi lesz velük az ünnep után, de nekem a tavalyi "mű-élmény" elég mély nyomot hagyott a lelkemben.  Nem volt jó ránézni, nem volt illata, nem hozott melegséget az otthonunkba. Nem szerettem.

Feri is egyetértett velem, hogy jó lenne az igazi - egészen addig, amíg fel nem kellett hozni a lakásba - és hol van még a nap, amikor majd le is kell bontanunk :-O

a szék támlájára is jutott organza szalag

Idén, hozzánk rendhagyó módon, már 24.-e reggelre megérkezett a fa és alatta az ajándékok, mert egyszerűen így tudtuk logisztikailag megoldani és hogy még az is beleférjen, hogy kijátszhassa magát, mielőtt vacsorázni és Karácsonyozni a Robiékhoz indulunk. Részemről teljesen bevállt ez a megoldás.

Igaz, épp ma reggel Ágoston felvetette, hogy a következő évben igazán hozhatná a Mikulás - bocs, hiába magyarázom neki, hogy a Jézuska hozza a fát+ajándékokat, hiába a köré szőtt történet, a környezetében millió szikraként ömlik rá az információ, hogy itt bizony Szantaklóz iz káming tu tááááán, hogy nem tudom erről lebeszélni - szóval, hogy mi lenne, ha jövőre csupaszon kapnánk a fát, a Jézuska/Mikulás/angyalok egy dobozban itt hagynák nekünk a díszeket és mi díszíthetnénk együtt....

Nem mondom elsőre kicsit lesett az állam, de most továbbgörgetve a fejemben a gondolatot, talán nem is rossz ötlet. Lehetne egy lassú átvezetés része, amikor is valamikor a távoli jövőben egyszer kiderül, hogy ki is áll a karácsonyi csoda hátterében.....Mit gondoltok?

A Karácsony egyik legnagyobb ajándéka számomra az volt, hogy láttam a két fiút együtt - néha már az az érzése támadhatott az embernek, hogy vita nélkül, egyetértésben játszik a Dani és az Ágoston!

Jó volt újra nagy családdal ünnepelni, hiszen idén az Anyu is velünk töltötte az ünnepeket, egész népesnek tűnt a csapatunk!

men at work

Jó volt készülni, beszélgetni, vacsorázni és jó volt a gyerekek arcán az örömet megfigyelni.

Talán jogos lehet az a "vád", hogy sok ajándékot kapott az Ágoston....hogy ez talán valamiféle kompenzáció. Igen, de szeretném, ha itt is nyoma lenne, és mi sem felejtenénk el mennyire megértő és okos nagyfiú volt, amikor annak idején arra kértük, hogy válogassa ki a legkedvesebb játékait, hiszen csak egy bőröndnyi jöhetett velünk.......

Nem a tárgyakhoz való ragszkodást akarom beleplántálni, de azt hiszem egy gyermek számára elég nagy  döntés....És mi, a lehetőségeinkhez képest szeretnénk mihamarabb visszaállítani a megszokott "rendet".

éljen a hangulat :-D

A másik különleges meglepetés a számomra egy itteni új barátomtól érkezett az otthonunkba. Az iskolában ismertem meg, a gyerekeink is jól kijönnek egymással és igazán nagyon kedves volt velünk a kezdetek óta.

Írtam már róla korábban is, ő adott egy csomó jó tippet nekünk a kirándulásokkal kapcsolatban is és most egy igazán szívhez szóló, személyes dologgal ajándékozott meg.....Talán tényleg van remény új, igazi barátságokra lelni még most is....

A Mikulás háromszor

Ez már csak egy ilyen szezon, úgy tűnik, mindent többször ünnepelünk meg, csak úgy, mint a Halloween-nel is történt.

Persze itt is már nyakunkon a karácsony és az ünnepi hangulat, a mallokban a díszítés, a lépten-nyomon felbukkanó Mikulás. Ez egy kicsit be is zavarja az Ágostont, hogy mit keres a Mikulás még mindig a környéken??? Azt még nem is vettem vele át részletesen, hogy itt ugye a Mikulás hozza karácsonykor az ajándékot - és hogy itt a dec. 6.-i Mikulás ismeretlen jelenség!?

Az azonban még nekem is megüli a gyomromat, hogy sok házban már most látni a feldíszített fát :-o

Majd próbálom tágítani a látószögemet és beszélgetek erről is az itteni barátokkal, hogy nekik mi az álláspontjuk.

Én jelenleg úgy érzem, hogy nekem a várakozáshoz - az adventi készülődéshez nem kapcsolódik a karácsonyfa. Ezt szeretném megtartani a szenteste varázsának, annak a csoda-várás beteljesülésének, ami (többek között) számora a Karácsonyt jelenti. Nem mintha bárki rámerőltetné, hogy ezen változtatni kell :-)

Ó jaj, de elkalandoztak a gondolataim.

De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, maradjunk a Mikulásnál. Természetesen a szokásos időben meglátogatott minket az ősz szakállú öreg. Készültünk is az érkezésére. Ágostonnak ebben az évben a szokásos advanti kalendárium mellett készítettem egy mesés változatot is.

A 24 nap minden estéjére van benne egy mese és egy a történethez kapcsolódó szinező. Nagyon örült neki amikor a szoba falára felragasztottuk és élvezettel várja az estéket.

Szóval a Mikulás érkezéséről is szólt egy-két mese, ezzel is erősítve a hangulatot. Kitisztították Apával a csizmát, annak rendje és módja szerint az kikerült az ablakba - és én ilyenkor mégjobban szeretek anyuka lenni, amikor a szobába kell lopózni a meglepi csomaggal.

Reggelre aztán volt meglepetés :-)

A hétvégén azonban új lendületet kaptak a dolgok.

Péntek este megint buli volt a közeli iskolában. Ennek ugyan szintén a karácsony volt az apropója, de mivel Mikulás ott is volt és a téma hasonló, magyarázkodás helyett ezt is betudtuk Mikulás partynak.

Mugli család készítményei - avagy kire ütött ez a gyerek???

mézeskalácsház-művek

és az eredmény

elmélyült alkotás

sorakoznak az alkotások

a csalódott gyerek és a gonosz anyja, aki lenyúlta a hóembert

Nagyon szeretem ezeket a rendezvényeket, mindig sok a kézműves alkotás, sok a gyerek, akik egymással is játszanak, nevetgélnek és a végén van valamilyen előadóművész.

Ez is része a közösségi központok által szervezett és fenntartott dolgoknak. Állami támogatással és önkéntesek munkájának bevonásával tudják a részvételi díjakat alacsonyan tartani.

Ilyen keretek között van az iskolai szünetekben üzemelő tábor, az évközi és szüneti sport foglalkozások és az ünnepek köré szervezett bulik is.

Szombaton aztán a magyar iskolába is érkezett a Mikulás. Ezt az alkalmat több szempontból is vártuk, hiszen a gyerekek hetek óta készültek, verseket, énekeket tanultak. Persze ami a tanulás folyamatát illeti magam is kivettem belőle a részem, de mégis az volt az igazi élmény, amikor egészben láttuk az előadást és leginkább a gyerekek arcára kiülő örömet, amit a jól végzett munka öröme okozott.

Olyan édesek voltak :-)

A szülők készültek díszítéssel, sütikkel, szendvicsekkel, gyümölcsökkel, így az ünnepi  hangulat mellett arra is volt lehetőség, hogy egymással ismerkedjünk az evés-iváson kívül.

Ágo és a barátja Mátyás

És aki eddig számolta, hogy vajon tényleg meg lesz-e a három alkalom...igen, sőt negyedik is lett, ha szorosan veszem a dolgokat, hiszen szombat este a Robiéknál voltunk vacsorázni és hogy hogy nem, amíg a sütit toltuk az arcunkba (vaníliás kockát, ha érdekel valakit), egyszer csak kopogtatást hallottunk az ajtónál, de mire kiértünk, már nem láttunk ott senkit, de megtaláltuk a hátrahagyott csomagokat, csokikat, játékokat!

Hát ilyenek a Mikulással zsúfolt decemberi napok :-D

És ha ez még nem lenne elég, van nekünk egy Ferink, aki szintén most ünnepelte a névnapját. Hát róla sem feledkeztünk meg.

kiskuktám munka közben

Isten éltesse az Apát :-D

Ágoston kiskuktámmal sürögtünk-forogtunk. Készült meglepetés kártya rajzzal, gyümölcstorta és nagy mosoly az arcunkra :-)