A házi sütés öröme

Biztosan nem mondok újat azzal senkinek, hogy szeretek sütni. A napokban olvastam valahol, hogy "főzni muszáj, sütni élvezet" - na ez akár az én mottóm is lehetne.

Most már családi tanúm is van rá (akit illet, az tudja magáról), hogy micsoda tortúrának tudom magam kitenni, amikor a heti menü  kitalálásáról van szó...... De csak kerüljön szó sütésről, máris jobbnál jobb képek, ötletek, receptek jelennek meg a belső mozin :-D

Feri mikor ideköltöztünk, már pedzegette,  hogy venne nekem egy kenyérsütő gépet, mert hiába az itteni választék, azért ő mégiscsak azt a fajta kenyeret szereti és vágyja, amiket otthon ettünk a pékségből. 

Persze én hárítottam a kenyérsütő megvételét, mert szerintem felesleges - nagymamáink, vagy dédmamáink sem abban sütöttek, + én nem szeretem azoknak a kenyereknek a szögletességét, Moncsi barátnőm sem sokat áradozott ezekről a szerkezetekről, és hát hogy ne csak ésszerű érveket hozzak fel.......ha az én drága férjem olyan jól fog állni, hogy konyhai gépet vesz nekem,, akkor az ne egy kenyérsütő legyen, meg se álljon szívem leghőbb vágyáig:

Ugye milyen gyönyörű......

Na de nagyon elkalandoztam az eredeti témámtól!

Szóval kerülgettük itthon a kenyérsütés kérdését, én szorgalmasan böngésztem az általam kedvelt gasztroblogokat, gyűjtöttem az infot, mint szorgos méhecske, amíg végre elég bátornak éreztem magam, hogy megtegyem az első nagy lépést.

Ekkor született az első kenyér, ami ugyan családi ámulatot váltott ki, én azonban úgy éreztem ez még nem az igazi.....aztán következtek a variációk, a mérték arányok állítgatása.......

Aztán ebben az időben a Svédországba távozott ismerőseink női tagjában is felmerült a házi kenyérkészítés ötlete - igaz ő azért szánta volna rá magát, mert ott nagyon drága a kenyér. 

 Én persze mint a kenyérsütés "avatott szakértője" biztattam de végül is nem tudom követte-e tett az elhatározását.

Most már van mindennapi kenyerünk, bár nem sütök állandóan, de mondjuk hogy lehetne nem kenyeret sütni, amikor a Robiéknál házi sült hurka és kolbász vacsorára vagyunk meghívva????

De ami még a kenyérsütésnél is jobban foglalkoztatott, az a kifli készítés! Az ugyanis nekem nagyon hiányzik. És természetesen az elgondolást meg is valósítottam:

És ha ezek a fenti tények valakit még nem győztek volna meg arról, hogy miért jó otthon sütni, akkor csak próbáljátok magatok elé képzelni azt a jelenetet, amikor elkészítem Ágonak a reggelit, szólok neki, hogy jöjjön enni és amikor  az asztalon meglátja a kifliket, akkor először egy pár pillanatig csak mosolyog és nevetgél örömében, hogy VÉGRE kifli van reggelire!

Szolgálati közlemény

Remélem senkinek nem okoz gondot, hogy ezentúl ezen az oldalon tudja követni az életünk jelentősebb - és néha kevésbé jelentős, de érdekes - eseményeit.
A régi oldalnak nem tetszett a  "ruhája" és összességében kevesebb lehetőséget láttam arra, hogy a blogot a saját ízlésünkre, képünkre formáljam, ezért történt a váltás.


Sajnos nem lehetett a másik oldalról importálni a bejegyzéseket így az összes korábbi olvasmányt a 2012. február hónap alatt fogjátok ezek után már mindig megtalálni, de az elkövetkező bejegyzésekkel már nem lesz gond.


Kalandra fel, jöhetnek az újabb posztok!

5

.......eljött ez is! Évekkel ezelőtt amikor a Maki született hasfájós volt és sokat sírt. Akkor a tapasztaltabbak azzal próbáltak vigasztalni, hogy ez csak az első 6 hónap nehézsége, utána jobb lesz. Na most mondd ezt annak,aki alig alszik, fáj a saját hasa is és egészében kétségbe van esve, hogy miért sír a gyereke...... na ugye!

Akkor teljesen biztos voltam, hogy az a bizonyos kritikus 1/2 év egyszerűen nem fog eltelni.

SOHA!

És lám, már az 5. szülinapot ünnepeltük. (Ne ijedjen meg senki, nem akarom leírni az első öt évünk minden izgulását, örömét, meghatódottságát, nevetését, bár lenne miről írni!)

Természetesen már jóideje készültünk A szülinapra: Ágoston hosszasan és részletesen magyarázta, hogy milyen dísztítést szeretne, de legfőképpen azt,  hogy vegyünk repülőjegyet a mamáknak és a papának, mert nélkülük nem buli a buli. Azt is kitalálta, ha nincs pénzünk repülőre, akkor a mamáék egy darabig tudnak jönni autóval, aztán meg átszállnak egy motorcsónakra - mert azt már tudja, hogy sok víz is elválaszt minket.

Sajnos a motorcsónakok éppen akkor nem közlekedtek így a nagy szülinapi bulit kisebb körben ünnepeltük csak, de hogy valamit jóvá tegyünk, két ünnep is volt. A mamák csomagja éppen a nagy napon érkezett meg, délután felvehettük a postán és ha már ez ilyen jól alakult, természetesen mi is köszöntöttük szemünk fényét.

Láthatjátok, hogy nem vagyok rossz anya, ott a képen a gyerek melegítője, csak olyan nagy volt az izgalom a csomag miatt,  hogy nem ért rá felvenni.....

Bár torta nem volt, az iskolába készített muffin sokra sikeredett, maradt itthon is, így abba tettünk egy szál gyertyát a szülinaposnak.

Aztán hétvégén jöttek a Robiék is, addigra torta is született és ünnepi vacsora, ahogy illik. A srácok örültek egymásnak, bár Dani inkább mint egy kis felfedező járkált körben a lakásban -ismerkedett a hellyel :-) megint volt csomagbontás, beszélgetés, játék!

Ezt a kisbocit a képen a Dani sk készítette az Ágonak!!!

Én meg meghatottan, büszkén és ámulva nézem a mi Nagy Fiunkat!

Ui: jönnek még képek, ha a Robitól elkértem őket!

Ágo és az iskola

Már megint egy új kezdet......úgy látszik ez egy "újra"kezdési időszak az életünkben!

Hát Ágostonunk is elkezdte a kanadai sulit, ami kicsit suli kicsit ovi, talán mint annak idején otthon volt az iskola előkészítő. Azzal a nehezítéssel, hogy egyetlen kincsünknek először kell szembenéznie önállóan az idegennyelv okozta nehézségekkel. Ami egyelőre nem is okoz neki akkora gondot,mint én elképzeltem.

Azért persze aki igazán ismeri az Ágot és tudja, hogy milyen beszédes - szinte alig lehet "lelőni" - az rögtön gondolhatja, hogy nincs igazából elemében az iskolában, hiszen alig tudja kifejezni magát. Ennek ellenére örömmel megy minden alkalommal és szemmel láthatóan szeret ott lenni.

Bár azt eléggé nehezményezi elejétől fogva, hogy neki tanulnia kell. Még az eslő napok valamelyikén közölte velem, hogy ő bizony játszani megy a gyerekek közé és nem tanulni..... :-D

És ha már itt tartunk, akkor engedek egy kis betekintést nektek az itteni oktatás függönye mögé, habár még nekem is csak résnyire nyílt ki eddig, tehát amiket leírok, nem biztos, hogy a 100 %-os igazat tükrözi, inkább csak azt, ami eddig számunkra kiderült.

Itt tehát 4 éves koruktól kezdenek a srácok közösségbe járni szervezetten. Ez is csak 1 1/2 éve van így, azóta kezdődtek nyílni az ingyenes kindergarten-ek, ami inkább hasonlít az otthoni ovikhoz. A kormány célja, hogy 2014 végére minden iskola rendelkezzen ovival, ami 9.00-15.30-ig foglalkoztatja a gyerekeket. Ami egyrészről tök jó kezdeményezés,és az itteni szülők örömmel fogadják, de számunkra akik magunk is az oviban nőttünk fel 3-6 éves korunk között, ez egy kicsit kevés.

Egyrészt nehéz olyan munkahelyet találni, ahova elég 10-re odaérned :-D, másrészt 15.30-ra már ott kell lenned érte. Harmadrészt pedig, ahogy írtam ennek bevezetése folyamatos, jelenleg kevés helyen elérhető az egésznapos ovi, így Ágoston is csak 13.00-15.30-ig van a ott.

Itt a gyerekeket már korán, 4 éves kortól ismertetik a betűkkel, számokkal, így lehet az, hogy Ágonak van egy csoporttársa, aki már egész mondatot képes leírni!!! Tudom ez nem verseny, de valamikor nekünk is utól kell érni a szintet, hogy az elsőt ne kezdeje túl nagy lemaradással.

Itt a szóképes olvasást tanítják, nem tudom ez kinek mennyit mond, talán nem is kellene ebbe belemennem részletesen. Csak arra utalnék vissza, hogy mondjuk, amikor ki kell találni a gyerekekenek, hogy a képen látható állat (mondjuk legyen madár) neve milyen hanggal kezdődik, akkor az angolul beszélő gyerekek a bird után "bé" hangra igazítják a szájukat, míg az Ágo "em", mint madárt mondja.

Persze, tudják az isiben, hogy kevés szót beszél, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy nehéz úgy a hangokat, betűket elsajátítani, ha te mindig másra gondolsz, mint a többiek......

Így aztán elég sokat kell itthon gyakorolnunk, hogy a hangokat összetudja fejben kötni a betűk képével, ráadásul aki beszél angolul, az tudja, hogy itt a betűknek más a neve és más a hangzása.

Gyakorolnunk kell a betűk írását, ami Ágonak elég nehezen megy, amúgy sem az az aprólékosan, részletesen rajzolgatós fajta, nehezen megy neki, hogy a vonalakat szépen kerekítse, hogy uralma alá hajtsa a ceruzát!

Én persze küzdök magammal, hogy akkor most mennyire erőltessem a tanulát. Egyrészről a mi érdekünk, hogy minél hamarabb felzárkózzon, de nem akarom vele megutáltatni már ideje korán a tanulást. Másrészről, ha gyereknevelési irodalmat nézegetek, ott az az egyértelmű vélemény (mármint a Mo.-i szakértők szerint), hogy a gyereknek meg kell érnie ezekre a dolgokra. Magyarán amég nem teljesen fejlettek az idegpályák, addig nem nagyon érdemes és szerencsés erőltetni az írást....

Na de akkor hogy lehet, hogy a kanadai gyerekek előbb leszenk képesek írni? Előbb érnek? Vagy ez az egész csak bemagyarázás? Akármelyik fél részéről is?

Szeretném, ha most a szokásosktól eltérően többen írnátok visszajelzést, mert tényleg gondban vagyok, hogy mi a helyes út!

Én már többnyire túlélő felszerelésben érkezem az Ágostonért a suliba, mert hazafelé az 5 perces út minimum 40-45 percig tart, különösen, ha hó is van..... :-D

Ocean's Fresh

Ahogy azt a korábbi kulináris bejegyzésben is írtam - Toronto és vonzáskörzete, Kanada legnagyobb olvasztótégelye, a lapok szerint kb 140 különböző dialektust, nyelvet beszélő nép él itt. Ez a bolt, amiről most írni fogok éppen erre épít.

Bramptonban,  -ahol először a tesóméknál laktunk - nyitották ez első üzletüket, hiszen abban a városban különösen magas a dél-ázsiai és nyugat-indiai bevándorlók aránya. Elsősorban az ő vásárlási, főzési igényeiket hivatott ez az üzletlánc kiszolgálni, de mivel itt is hódít a nemzetközi konyha, és mások is kedvet kaptak az egzotikusabb ételek otthni elkészítéséhez, ezért újabb és újabb üzletek nyílnak. Az egyik legimpozánsabb méretű nem kevesebb, mint 4700 m2 alapterületű....... :-D Azért oda már jó sok áru befér.

Épp most olvastam egy "sorstársunk" blogját, akik szintén szeptemberben kezdtek új életet, csak ők egy rövid spanyol kitérővel Észak felé vették az útirányt. Többek között arról írtak, hogy a spanyol boltokban nem találták azt a fajta zöldség és gyümölcs-áradatot, amit az ember az ország nevének, illetve az onnan importált holmik kapcsán várna.

Én szerencsére ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalom itt. Ugyan maga a bolt európai jellegű, tehát sorokba és gondolákba rendezve polcokon található az áru nagyrésze - gondosan feliratozva, hol mi található - , de engem mindig inkább a piacra emlékeztető lenyűgöző színkavalkádot felhozó zöldséges, gyümölcsös, piaci hangulat fog meg. (Nagy vágyam, hogy elmenjünk Toronto belvárosába, az ottani "vásárcsariba", ami nagyon öreg, nagyon tradícionális és állítólag egy "must see" :-))

Nem elég,  hogy itt minden van, de mindenből legalább 5-6 féle, fajta van. Olyanok is, amiknek eddig a létezéséről sem tudtam, vagy csak olvastam valamelyik izgalmas egzotikus gasztroblogon. Megjegyzem eddig csak az ámulásig jutottam, és nem törtem ki a komfortzónámból azzal, hogy mondjuk kaktuszgyümölccsel körített kék csirkét tálaljak yam gyökérrel.....

De remélem valamikor oda is eljutok, hogy kedvet érezzek efféle kalandokra is!

Szóval, ámulatba ejtő a választék és akkor még nem  is említettem a halas, valamint a tengeri herkentyűkkel roskadozó pultokat. Ágo legnagyobb ámulatára a rák még élt és a gumik ellenére mozgatni próbálta az ollóit is. Gondolom a képekből is kiderül, hogy minket elsősorban a tengeri mindenfélék vonzanak, amikből korábban is sokfélét kipróbáltunk az utazások során, de most itt az ideje, hogy a saját konyhánkban is elkészüljenek.

Ehhez valahogy nagyobb erőt érzek, mint a kék csirkéhez..... :-D Esküszöm legközelebb azt is lefényképezem és felteszem, ezek szerint tudat alatt is sokkolt, hogy ennyit emlegetem!

És aki idegenkedik az élő vagy friss árutól az fagyasztva is válogathat.....

A húsok is szép választékban fel vannak sorakoztatva, ráadásul plusz lenyűgöző faktor a számunkra, hogy itt a hentesek a munka javát nem egy hátsó helyiségben végzik, hanem a pult mögött. Elképesztő az a sebesség és ügyesség, ahogy kanyarítját, vágják, alakítják a darabokat. És hát mondanom sem kell, hogy  a báránytól elkezdve a szokásos marha és disznó húsokon kívül lehet borjút, kecskét is találni - és természetesen azok minden fogyasztható részét. Amit mondjuk én otthon sokszor hiányoltam.

Természetesen a különlegesebb dolgoknak itt is elkérik az árát, de érdemes böngészni a hirdetéseket, akciókat, amikor valóban jó biznisz vásárolni.

Ami nekem eddig nagyobb fejtörést okozott, azok a pékáruk. Mivel itt nem járunk naponta boltba nehéz a kenyérfélék logisztikája. Lehet itt is persze friss kenyeret, zsemlét kapni, de azok ugye nem bírják egy hétig, hamar kiszáradnak és nem is lehet minden boltban kapni őket. Így aztán maradt a szeletelt kenyér, ami profi, ha a tartósságot nézzük, de az állaga olyan kalácsszerű és erre a mi kis családunk igen hamar ráunt.

Aztán próbálkoztunk a bagellel, ami Ágónál is sikert aratott, így az gyakran van itthon. De most a legújabb "örületem", hogy itthon sütök kenyeret. Elég sokáig eltartható és végre olyan, mint az otthoni :-D

Most tervben van a kifli is, mert az már igazán hiányzik. És ha már kifli, mi lenne ahhoz passzoló...... a házi kolbász, stifolder.

Na az nagyon nincs itt. Vannak európai boltok, de ott bánatomra csak a gyorsérlelésű típusok kaphatók, ami viszont olyan puha, hogy szinte a kenyérre lehet kenni :-(

De hogy ne legyek negatív, májkrém, illetve pástétomok is sok félék vannak, tehát nem kell mindent nélkülözni. Bár ahogy magunkat ismerem biztosan eljön a hazai májpástétom készítésének is az ideje.....

És ha még nem indult volna be kellőképp a nyálelválasztás, akkor elmondom, hogy a vásárlásban megfáradt népeket a levegőben terjengő illatok arra sarkalják, hogy kicsit a kijárat mellett megpihenjenek és válasszanak abból a rengeteg finomságból, amiket itt készítenek frissen. Természetesen ázsiai konyha van és sokfélét készítenek. Feri mint a kisgyerek (avagy Eszter) a cukorkásboltban, alig tud választani amikor ott vagyunk, így általában mindenki eszik mindenből egy kicsit, hogy egyszer csak a kínálat végére érjünk!

.......nem tudom, itt a női választékból több látsuik mint az ételből, na majd beszélek a fotósommal.....

És még egy kép a végére....a sütik. Amik a gyengéim közé tartoznak, de ezekből bolti készítésűt még nem vettünk. Minek is, amikor a családunk egy remek cukrásszal is meg van áldva szerény személyem alakjában ;-)

Azért némelyiket szívesen kipróbálnám. Ha erre sorkerül, ezzel folytatom a kulináris részt!

Juca kérésére utólagosan beteszem ezt a képet is, mert ő nincs fent FB-on és nem láthatta ott a képet :-D

Niagara

Ahogy a Feri ígérte, el is vitt minket karácsony másnapján a kirándulásra. Én mint a piknikek és a kirándulások kedvelője már reggel elkezdtem pakolászni, hogy éhen ne haljunk. Került a pakkba gyümölcs, keksz, innivaló az útra, hiszen az jó hosszú volt - bár a látnivalók erről elterelték a figyelmünket.

Előre szólok, hogy RENGETEG képet fogok csatolni. Először próbáltam szelektálni - nem akart menni, aztán csináltam több képből álló nagyobb képeket, de azokat meg Feri leszavazta, mondván nem látszanak jól a részletek - és igaza volt, így marad a sok kép csatolása!

Ágostonnak elmeséltük milyen helyre készülünk, teljes izgalomban volt ő is, úgy tűnik jól sikerült a lelkesítőbeszédünk. Már út közben csodálatos dolgokat láttunk, Ágo kedvence az volt, amikor az Ontario tó partjánál olyan helyen mentünk át, ahol az öböl mélyebben benyúlik a szárazföldbe és csak "keskeny" töltésen és a felette átívelő hídon mentünk át!

Robi ajánlására először megálltunk a Niagara-on-the-lake nevű városkában. Az olyan szép, mint ha egy ékszerdobozt és a mézeskalács falut hozták volna össze. Igazi turista csalogató látványosság, hangulatos házakkal, apró boltokkal.

Itt sütis csokis bolt környékén olyan illatok szálltak, hogy még a Karácsonyi trakta ellenére is simán megettem volna bármit :-D

Európai szemnek direkt üdítő volt a máshol jellemző szinte egyforma házak látványa után ez a játékos összevisszaság.

Ha kedvet kapsz, lovaskocsin is bebarangolhatod a várost. Mennyivel hangulatosabb, mint a taxi!

Fogadó az Ontario tó partján.

Irány a tó és a kavics dobálás!!!

Anya féltő keze :-D

Bár nagy szerencsénk volt, hiszen sütött a nap, csodálatos idő volt a kiránduláshoz, azért ez senkit ne tévesszen meg! Nem volt tavaszi az időjárás: csak a fiúk menőztek a képen sapi nélkül!!!

Ettike megint szerelmes lett egy házba......

Giccs, vagy vallásos elkötelezettség?!?

A Niagara környéke híres bortermelő vidék, ennek megfelelően szép boros boltot is láttunk (bár Ágo számára ez is inkább azt jelentette: JÁTÉK, meg is kérdezte amikor már bent voltunk, hogy építőzhet-e a dugókkal?)

Mivel már ekkor elhatároztuk, hogy ide még visszatérünk, ezért a borászati birtokokról most nem is készítettünk képeket - már csak az idő rövidsége miatt sem, de ezt is be fogjuk pótolni!

Folytattuk tehát utunkat a vízesés felé, de most is sok helyen érdemes volt (lett volna) megállni, mert lenyűgöző a táj.

A Niagara folyó a vízesés és az Ontario tó között, valamint a világjáró Morzsi is bemutatkozik

Vízierőmű, kihasználva a lezúdúló rettenetes mennyiségű víz energiáját

A fák között a híd Amerikába vezet

Bele kellett húznunk a vezetésbe, mert a hátsó ülésről egyre gyakrabban érkezett a gyerekes szülők számára oly jól ismert szólam: ott vagyunk mááááár?

Aztán láss csodát, egyszer csak tényleg ott voltunk!

Azt hiszem most először merült fel bennem, vajon a képek vissza tudják-e adni azt a hangulatot, érzést ami az embert ott elfogja. Amikor a természet csodája tényleg rabul ejt!

A híd másik oldalán a szemben lévő part Amerika

Rengetegen sétáltak a parton, mindenki fényképezett, ámuldozott, nézelődött én meg a rengeteg ruharéteg alatt azon gondolkodtam, hogyan bírják az emeberek ezt a hőmérsékletet mondjuk szoknyában és harisnyában....mert ilyen is volt!

Szépen sütött a nap, de mire a vízeséshez értünk, már 3 óra volt és lassan veszített erejéből a nap, nem is beszélve arról, hogy a vízpára, ami bő áldásként jött ránk, a levegőben megfagyott és azt vágta az arcunkba a szél! Na mindez persze nem panasz, csak indoklás a piros pozsgás arcoknak, amik a következő képeken jön majd!

Jó időben ezen a hajókon lehet felmenni a lópatkó vízeséshez és igazi karnyújtásnyira lehet megtapasztalni a lezúduló víz erejét! Ezt mindenképp látnunk, kell, tavasszal visszatérünk!!!!!

A kirándulóhajó a kíváncsi turistákat egészen a robajló vízesés lábáig szállítja, így jó szolgálatot tesz az esőkabát, itt ugyanis nem ússzuk meg száraz bőrrel. Hasonlóan nedves túrában lehet része annak, aki az „Utazás a vízesés mögött” utat választja. A séta során a meredek sziklafalak oldalában kiépített kanyargós ösvényen keresztül pillanthatunk be a vízesés mögé, és a vízfüggöny mögül vehetjük szemügyre a természeti csodát. A Skylon-torony 160 méter magas kilátójából és annak 360 fokban körbeforduló étterméből akár este is gyönyörködhetünk a kivilágított vízesés látványában.

Ezt a helyet tényleg látni kell minden évszakban, de most már azt is tudjuk, hogy sokkal több időt kell majd szánnunk rá legközelebb, és lehetőség szerint tavasszal kell jönni, amikor nem fagyok oda a járdára én sem. Bár azt mondják, akkor is lenyűgöző látványt nyújt, amikor még ennél is hidegebb van és a vízpára ráfagy a faágakra, a környező tájra és természetesen az orrodra is ;-)

Azt eddig nem meséltem, hogy Ágostonnak kicsit csalódást okozott ez a hely.....

Ő nem ilyen nagyvárosi környezetre számított, hanem azt hiszem inkább valami olyasmire, ahol fák között barangolsz, meghallod a víz robaját, ami egyre hangosabbá válik és egyszer csak eléd tárul az óriási vízesés! Mindenesetre az számomra öröm, hogy volt önálló elképzelése, hogy az esetleges csalódását ilyen szépen meg tudja fogalmazni és annak is, hogy ennek ellenére nagyon élvezte a kirándulást!

Ha az anyagi körülményeink is engedik, akkor szívünk szerint egy éjszakát itt töltünk tavasszal a környéken és 2 nap alatt bebarangoljuk a látnivalókat.

Remélem Ti is élveztétek a túrát!