Niagara

Ahogy a Feri ígérte, el is vitt minket karácsony másnapján a kirándulásra. Én mint a piknikek és a kirándulások kedvelője már reggel elkezdtem pakolászni, hogy éhen ne haljunk. Került a pakkba gyümölcs, keksz, innivaló az útra, hiszen az jó hosszú volt - bár a látnivalók erről elterelték a figyelmünket.

Előre szólok, hogy RENGETEG képet fogok csatolni. Először próbáltam szelektálni - nem akart menni, aztán csináltam több képből álló nagyobb képeket, de azokat meg Feri leszavazta, mondván nem látszanak jól a részletek - és igaza volt, így marad a sok kép csatolása!

Ágostonnak elmeséltük milyen helyre készülünk, teljes izgalomban volt ő is, úgy tűnik jól sikerült a lelkesítőbeszédünk. Már út közben csodálatos dolgokat láttunk, Ágo kedvence az volt, amikor az Ontario tó partjánál olyan helyen mentünk át, ahol az öböl mélyebben benyúlik a szárazföldbe és csak "keskeny" töltésen és a felette átívelő hídon mentünk át!

Robi ajánlására először megálltunk a Niagara-on-the-lake nevű városkában. Az olyan szép, mint ha egy ékszerdobozt és a mézeskalács falut hozták volna össze. Igazi turista csalogató látványosság, hangulatos házakkal, apró boltokkal.

Itt sütis csokis bolt környékén olyan illatok szálltak, hogy még a Karácsonyi trakta ellenére is simán megettem volna bármit :-D

Európai szemnek direkt üdítő volt a máshol jellemző szinte egyforma házak látványa után ez a játékos összevisszaság.

Ha kedvet kapsz, lovaskocsin is bebarangolhatod a várost. Mennyivel hangulatosabb, mint a taxi!

Fogadó az Ontario tó partján.

Irány a tó és a kavics dobálás!!!

Anya féltő keze :-D

Bár nagy szerencsénk volt, hiszen sütött a nap, csodálatos idő volt a kiránduláshoz, azért ez senkit ne tévesszen meg! Nem volt tavaszi az időjárás: csak a fiúk menőztek a képen sapi nélkül!!!

Ettike megint szerelmes lett egy házba......

Giccs, vagy vallásos elkötelezettség?!?

A Niagara környéke híres bortermelő vidék, ennek megfelelően szép boros boltot is láttunk (bár Ágo számára ez is inkább azt jelentette: JÁTÉK, meg is kérdezte amikor már bent voltunk, hogy építőzhet-e a dugókkal?)

Mivel már ekkor elhatároztuk, hogy ide még visszatérünk, ezért a borászati birtokokról most nem is készítettünk képeket - már csak az idő rövidsége miatt sem, de ezt is be fogjuk pótolni!

Folytattuk tehát utunkat a vízesés felé, de most is sok helyen érdemes volt (lett volna) megállni, mert lenyűgöző a táj.

A Niagara folyó a vízesés és az Ontario tó között, valamint a világjáró Morzsi is bemutatkozik

Vízierőmű, kihasználva a lezúdúló rettenetes mennyiségű víz energiáját

A fák között a híd Amerikába vezet

Bele kellett húznunk a vezetésbe, mert a hátsó ülésről egyre gyakrabban érkezett a gyerekes szülők számára oly jól ismert szólam: ott vagyunk mááááár?

Aztán láss csodát, egyszer csak tényleg ott voltunk!

Azt hiszem most először merült fel bennem, vajon a képek vissza tudják-e adni azt a hangulatot, érzést ami az embert ott elfogja. Amikor a természet csodája tényleg rabul ejt!

A híd másik oldalán a szemben lévő part Amerika

Rengetegen sétáltak a parton, mindenki fényképezett, ámuldozott, nézelődött én meg a rengeteg ruharéteg alatt azon gondolkodtam, hogyan bírják az emeberek ezt a hőmérsékletet mondjuk szoknyában és harisnyában....mert ilyen is volt!

Szépen sütött a nap, de mire a vízeséshez értünk, már 3 óra volt és lassan veszített erejéből a nap, nem is beszélve arról, hogy a vízpára, ami bő áldásként jött ránk, a levegőben megfagyott és azt vágta az arcunkba a szél! Na mindez persze nem panasz, csak indoklás a piros pozsgás arcoknak, amik a következő képeken jön majd!

Jó időben ezen a hajókon lehet felmenni a lópatkó vízeséshez és igazi karnyújtásnyira lehet megtapasztalni a lezúduló víz erejét! Ezt mindenképp látnunk, kell, tavasszal visszatérünk!!!!!

A kirándulóhajó a kíváncsi turistákat egészen a robajló vízesés lábáig szállítja, így jó szolgálatot tesz az esőkabát, itt ugyanis nem ússzuk meg száraz bőrrel. Hasonlóan nedves túrában lehet része annak, aki az „Utazás a vízesés mögött” utat választja. A séta során a meredek sziklafalak oldalában kiépített kanyargós ösvényen keresztül pillanthatunk be a vízesés mögé, és a vízfüggöny mögül vehetjük szemügyre a természeti csodát. A Skylon-torony 160 méter magas kilátójából és annak 360 fokban körbeforduló étterméből akár este is gyönyörködhetünk a kivilágított vízesés látványában.

Ezt a helyet tényleg látni kell minden évszakban, de most már azt is tudjuk, hogy sokkal több időt kell majd szánnunk rá legközelebb, és lehetőség szerint tavasszal kell jönni, amikor nem fagyok oda a járdára én sem. Bár azt mondják, akkor is lenyűgöző látványt nyújt, amikor még ennél is hidegebb van és a vízpára ráfagy a faágakra, a környező tájra és természetesen az orrodra is ;-)

Azt eddig nem meséltem, hogy Ágostonnak kicsit csalódást okozott ez a hely.....

Ő nem ilyen nagyvárosi környezetre számított, hanem azt hiszem inkább valami olyasmire, ahol fák között barangolsz, meghallod a víz robaját, ami egyre hangosabbá válik és egyszer csak eléd tárul az óriási vízesés! Mindenesetre az számomra öröm, hogy volt önálló elképzelése, hogy az esetleges csalódását ilyen szépen meg tudja fogalmazni és annak is, hogy ennek ellenére nagyon élvezte a kirándulást!

Ha az anyagi körülményeink is engedik, akkor szívünk szerint egy éjszakát itt töltünk tavasszal a környéken és 2 nap alatt bebarangoljuk a látnivalókat.

Remélem Ti is élveztétek a túrát!