Az elmúlt egy hétben két olyan eset is felmerült az Ágoston iskolájával kapcsolatban, amiről a cím az eszembe jutott.
Az egyik nagyon pozitív és én személy szerint is örülök neki, a másik bár szintén hasznos, de egy kicsit ijesztő is, mert nem túl pozitív lenyomata a társadalomnak.
Na akkor először inkább a rosszabb jöjjön, hogy aztán majd a jó érzés maradjon a végére :-)
Valamelyik este vacsora közben a napi iskolai élményekről faggattuk az Ágostont, aki elmesélte, hogy ma "riadó" volt az iskolában. Aha, gondoltam, biztos tűz riadó volt és gyakoroltatták a srácokkal, hogy mi a teendő - gondoltam magamban, mert néha egy örökkévalóságig tart, mire Komám megfogalmazza a gondolatait. Igencsak szeret csapongani, na meg az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy szeretnénk azt tartani, hogy itthon magyarul beszélünk, neki meg ahogy gyarapodik a szókincse egyre nagyobb százalékban jönnek új angol szavak, mint magyarok....(na de kire is ütött ez a gyerek, hogy folyton elkalandozik történet mesélés közben.... :-o)
Szóval ahogy kibontakozott a történet, világossá vált a számunkra, hogy a riadó bizony nem tűzesetre készíti fel a gyerekeket, hanem arra, ha valaki fegyverrel beront az iskolába és lövöldözni kezd......Ó Istenem, majdnem félrenyeltem a vacsorát, miközben az Ágo részletesen elmesélte, hogy a könyvtárba kellett menniük és elbújni a polcok között/mögött....még a könnyem is kiszaladt, ahogy elképzeltem és ahogy eszembe jutottak a rettenetes események 2012 decemberéből, amikor Connecticutban egy általános iskolába tört be egy 20 év körüli férfi és megölt 20 kisgyereket és 6 felnőttet! Nem akarom a történteket részletezni, az biztos, hogy az eset kapcsán rengeteg erre vonatkozó szabályozás lépett életbe az iskolákban az USA-ban is és itt Kanadában is, de milyen is az ember agya, a rettenetes dolgokat igyekszik mihamarabb kitörölni, vagy legalábbis elzárni, de ez a beszélgetés mindent visszahozott.
Az Ágoston szintjéhez képest, kicsit beszélgettünk is ezekről a dolgokról, persze ő nem értette, hogy vajon miért tesznek ilyet az emberek....és tényleg, vajon miért???
Múlt hét hétfőn azzal jött haza, hogy előadást kell tartaniuk a következő héten. A feladat az, hogy kiválasszunk egy könyvet és a megadott 6-8 kérdés közül kettőt kiválasztva begyakoroljunk egy kiselőadást itthon. Persze ez most így bonyolultabban hangzik mint ami, hisz arról van szó, hogy a választott könyvet be kell mutatni a többieknek. Ehhez persze itthon többször el kell olvasni, gyakorolni a kérdéseket, leírni a választ és gyakorolni a szöveget, szóval talán mégsem annyira egyszerű a felkészülés része ;-)
De ami nekem ebben nagyon tetszik, hogy már ilyen fiatal korban kezdve rászoktatják a gyerekeket arra, hogy ki merjenek állni a többiek elé, hogy ne legyen lámpalázas. Ami az Ágoston esetében szerencsére amúgy sem egy probléma, mert szeret szerepelni, de biztosan vannak gyerekek akiknek éppen ez segít. A mi esetünkben pedig az mozdítja elő, hogy az Ágoston tudjon "hosszabb projektben" célorientált maradni, hogy gyakoroljon és felkészüljön.
Én mondjuk a magam mostani iskolai tapasztalatait nézve biztosan profitáltam volna egy ilyen korábbi ránevelésből, mert még most is nagyon parázok, amikor a csoporttársaim előtt bármilyen kiselőadást kell tartani.... :-)
Ezek voltak hát a hét hírei, majd beszámolok arról is, hogy milyen siker volt az Ágoston szereplése. Addig is elöljáróban a könyv egy Gilbert nevű aranyhalról szól, aki szeretett volna egy háziállatot magának :-)
 |
| Kalaposiék |
szerettem volna megosztani veletek egy videót ahogy az Ágo ír, de
- elfordítottam a kamerát amikor felvettem.....így kevésbé élvezhető - a Youtube egy Isten, lehet megfordította?! :-o
- túl nagy a mérete ahhoz, hogy ide felférjen, úgyhogy erre a linkre kell kattintani, annak, aki meg akarja nézni :-)
