...ha egyszer egy biznisz beindul....így van valahogy az én agyam is, meg vélhetően az események is....mert van ám még mesélni valóm!!!!
Hiába, a hosszú hétvége és a jó idő megtette a hatását, vasárnap sem tudtunk itthon ülni! Igaz hagytunk magunknak egy kényelmes, lusta reggelt, ráérős készülődést, így kb dél volt amikor reggeliztünk, de mivel csak a magunk alkotta szabályoknak kell megfelelnünk, ezért ezt jóváhagytuk :-)
Így a melengető déli napsütésben indultunk el itthonról, ezúttal Toronto belvárosa felé véve az irányt. Aki kezdi unni a tóparti írásokat, az most főzzön egy kávét, ugyanis megint az következik.
Nem tehetek róla, ilyen ócska helyre költöztünk, ahol rengeteg a vízfelület, ráadásul ezek a kanadaiak nem átallnak szinte minden hasznosítható vízparti részre (rendben tartott) parkot, játszóteret, bringa-, és görkorcsolya utakat, padokat, sétányokat teremteni.......
Ágoban sem -csökken a lelkesedés, így mint a kiszabadult csikó futkosott fel-alá a parton, különösen tetszett neki, hogy valakik motoros kishajóval játszottak a vízen. Azt bánta csak, hogy nincs neki bringája - de ezt a hiányosságot jószívű Apukája azóta már orvosolta, de ez megint egy következő bejegyzés lesz.
Aztán meg a parton mindig lehet kavicsot, víz által csiszolt üvegdarabokat, különleges formájú fadarabokat találni. Legutóbb, az hiszem éppen ott, feltártunk egy dinó csontot is! Állkapocs volt!
Nagyon üdítő friss levegőn sétálni, ráadásul a parton árulnak frissítőket is, fagyit, sült krumplit, nehogy a zemberek éhen haljanak :-)
Mi most ebben nem vettünk részt, mert nagy terveink voltak, a következő megállót a Chinatownba terveztük - a belváros kínai negyedébe.
Azt a forgatagot, emberáradatot, amit ott tapasztaltunk! És hát persze európai szemnek idegen volt a sok kínai felirat, a zsúfoltság. Nem beszélve arról a sok különlegességről, amiket az utcán is árulnak!
Van itt minden: szárított halak, rákok, fűszerek, számomra ismeretlen zöldségek, gyümölcsök.
 |
| szárított rákok, halak stb. |
És természetesen a rengeteg illat, ami innen-onnan bekúszik az ember orrába. Az éttermek, kifőzdék, pékségek, utcai árusok, természetgyógyászati boltok, mind, mind másféle aromát bocsátanak ki.
Ez persze nem mindig kellemes, különösen, ha az ember mindezt az információt egy érzékeny orrú (és gyomrú) öt évessel karöltve veszi be.
Így aztán a tervezett evésből nem lett semmi - Feri legnagyobb bánatára. Illetve lett, de csak pékségre redukálva, mert ott azért édes, vaníliás illat terjeszkedett a levegőben és ez hívogató volt. Nem is csalódtunk, a 9-10 féle általunk kipróbált "sütiből" egy volt csak ami kevésbé tetszett, mert túl sok volt benne a tejszín. De elmondható, hogy különösen a kanadai édességekhez képest - ami a mi ízlésünknek túlzottan édes, tömény - ezek üdítően frissek, ízletesek voltak, és nem tolakodóan édesek.
Nekem kedvencem volt egy pihe könnyű tésztából készült kókuszos tekercs, Ágonak a mini hotdog (annak is picit édeskés volt a tésztája), Ferinek meg az ablakon át látott sült kacsa lett volna a kedvence, de erről most lemondott :-)
Szívesen bolyongtam volna még a boltok között, különösen a természetgyógyászatos boltokban szerettem volna, de időközben hűvös lett a levegő, eső felhők gomolyogtak az égen - és éhesek is voltunk (gondolom nem sok ember szokott éhesen távozni innen!), így hazaindultunk.
Semmiképpen ki nem hagytam volna és biztosan visszajövünk még, mert távozóban is rengeteg érdekességet láttunk még, ami felfedezésre vár!
