The return of the Warrior(s) :-)

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Március, ami a legutóbbi bejegyzés volt ezen a blogon......hová szaladt el ez a 1/2 év???

Nem, ne tartsatok attól, hogy szokásomnak megfelelően felidézem az összes eddigi eseményt, mert az még nekem is fárasztó lenne, hát még nektek :-D

Azért azt gondolom, hogy random módon fel fognak bukkani korábbi képek, sztorik, amiket meg szeretnénk még is osztani, de nem lesznek "back to back" epizódok.

Szóval hivatalosan  is minnyá' vége van a nyárnak, erre bizonyítékom is van, mert ma reggel amikor dolgozni vittem a Ferit, bizony ködfoltok tarkították a tájat. És egyébként is hamarosan startol az iskola és én majd büszkén megoszthatom a dupla - első nap az iskolában-képeket,  hisz ez egy olyan különleges Szeptember lesz, amikor az Ágo is meg én is az első osztályt kezdjük.

Háromszoros hurrá nekünk: hip-hip-hurrá, hip-hip-hurrá, hip-hip-hurrá :-)

.....áááááááá mán én nem is mondok semmit. Idáig jutott az augusztusi lendületem :-D ma már október van amikor írom. Vajon elég lesz az egy-egy blog bejegyzésnek, ha csak mindig leírom a dátumot amikor eszembe jutott, hogy írnom kellene....

Szóval akkor az iskola mindkét fronton masszívan beindult, közös kép az első napon viszont nem készült - később meg már nem akartam első képet hamisítani, na!

Ágo azt hiszem annyira nem volt önmaga az első  napon, hogy még engem is meglepett. Morcos volt. Hol bújt hozzám hol az sem engedte, hogy fogjam a kezét és nagyon nem érezte komfortosan magát a bőrében. És én ezt nagyon sajnáltam és egy pillanatig úgy éreztem,  de jó lett volna ezt megspórolni neki! De vajon lehet? És jó az ha mindentől megóvom?
Ez az új iskola kezdés nehezebb volt, mint amikor angol nélkül kellett beilleszkednie az első iskolába. Gondolom, ahogy érik a személyisége, jobban előjön a szemérmessége is. IGEN ilyen oldala is van az amúgy nagyon is extrovertált gyermekünknek.

Tehát akkor Ágoston jelenleg a katolikus iskolába jár, ahol franciául is tanulnak mindennap. Az szerintem sokat elmond az Ágo és az iskola viszonyáról, hogy kb a második napon azzal jött haza, hogy: "képzeld el anya, ebben az iskolában egyáltalán nincsenek játékok!" És sokat kell ülni egyhelyben és figyelni és számolni és írni és olvasni....
Igen egy kicsit magasabbak az elvárások mint a másik suliban és 3* annyi időt kell ott töltenie mint előtte a kindergarten-ben, szóval nehéz volt az eleje nagyon és még most sem könnyebb.
Mindennap van otthon gyakorlás amit eléggé nehezít Ágo ezerfelé kalandozó figyelme,na meg persz az is, hogy mindeközben magam is érzem, hogy a sját iskolai dolgaimat is csinálnom kellene :-)

Az én iskolám is nagyon....fárasztó - az első 2 hétben sokszor voltam a sírás határán csupán attól, hogy egész nap angolul kellett figyelnem és jegyzetelnem és gondolkodnom - ingergazdag, pörgős, sűrű és nehéz. Azt nem mondom, hogy nem élvezem, de mindhármunkat megvisel ez a mostani helyzet.
Érdekesek az órák - na nem olyan szempontból, hogy túl sok újat tanulnék, inkább a szemléletmód és a kontextus nagyon más. Azonkívül az iskolai feladatok is nagyon életszerűek - bár baromi nehéz némelyik. Most nem megyek bele a részletekbe, de pl nekem a magyar nyelvű kollektív szerződéseket is nehzemre esett megérteni, hát még most angolul! Kigondolta volna, na, hogy angolul nehezebben fognak menni a dolgok ;-)

De hogy a panasznapot berekesszem, jó volt nagyon, hogy velünk tudott lenni mindkét mama ebben az éveben. Sokat jelentett az Ágonak  is, feltöltődött mamaszeretettel egy időre! Szép volt a nyár annak ellenlre is, hogy 1) nekem sok hétvégén dolgoznom kellett, 2) nem volt annyira meleg és szép idő mint a tavalyi nyáron, 3) és sokkal több rossz dinnyét vettünk ebben az évben :-)
DE végre találtunk  tököt is a piacon és volt igazi kapros tökfőzelék - mekkora királyság ez már!
Időszerű összeszedni a jó dolgokat, hiszen nyakunkon a Hálaadás!
Erről jut eszembe, gondolkodtam, hogy amúgy a magunk módján talán jó lenne vmiféle Hálaadás körüli családi hagyományt kialakítani - boooooooooooo, ne "amerikanizálódjatok", minek az má' nem is magyar ünnep stb - erre meg pont ebben az évben, pont most nincsenek is itt a Robiék :-) Na azért ezt én ilyen könnyen nem adom fel! Egyrészt szerintem szép ünnep, másrészt úgy érzem nekünk is van miért hálásnak lennünk, ugyanakkor szeretném, ha a gyerekem integrálódna az itteni kultúrába. Integrálódna és ne asszimilálódna!!! - megtartaná a magyarságából azt ami fontos, de beépítené az életébe az itteni szokásokat is, hogy ne lógjon ki a sorból, és ő is részese lehessen az iskolai beszámolóknak és ne érezze magát kirekesztve, hogy azt sem tudja mi az ünnep lényege. Uff én szóltam!

És akkor most beszéljenek a képek :-)

Márciusi hangulatok

Ez a március idén nem a tavaszról szólt sem itt - bár ez nem éppen szokatlan - sem Magyarországon, ami viszont annál inkább.

Szóval kinti sétákról még nem nagyon lehet szó, ma is éppen -9 fok van, ami nem hozza meg a kedvet a bringázáshoz. Szerettem volna a tavaszi szünetben ilyen terveket is megvalósítani, de egyelőre meg kellett hajtanom a fejemet a felsőbb erők előtt :-D

Nem adom  fel, minden reggel azt gondolom, hogy ez már a tél utolsó próbálkozása.....a lakásban lévő virágok adnak is erre némi okot.

Március azért hozott szép napokat, megünnepeltük a Feri szülinapját....

....volt tóparti séta is.....

....Dinós kiállítás is.....

Ebben a múzeumban annyi látnivaló van, hogy szerintem több napig kellene menni, mire mindent megnéznénk. Mondjuk sok olyan része is van, ami az Ágostonnak most még nem érdekes, majd csak pár év múlva - ami több ország kultúráját, tárgyait mutatja be. Én szívesen megnéztem volna, de igazság szerint már fáradt voltam a sok mászkálástól és hát valamit a következő évekre is hagyni kell :-)

Azért nem unatkoztunk, Ágo játszott a barátaival, amikor nekem sem kellett időre mennem akkor lustálkodtunk is reggelente.

Nem akartam "szegény gyereket" túl sokat nyaggatni a tanulással - és egyébként is, lehet vele büszkélkedni, olyan szépen olvas már! Feltéve persze, ha figyel ;-) Különben látom a szemein, hogy a gondolatai ezerfelé szaladnak minden pillanatban és már menne, szaladna megvalósítani az új ötleteit. De így van ez jól,  hiszen még gyerek  és nagyon bízom benne, hogy a szárnyaló fantáziáját még sokáig meg tudja őrizni!