Októberben úgy gondoltam, hogy visszatérek, a gyakrabbi blog bejegyzésekhez, de ismét bebizonyosodott,hogy Ember tervez, Isten végez....bár ez így biztos nem igaz, hisz ha olyan fontos lett volna, akkor erre istaláltam volna időt - ne hárítsak már mindent komfortosan, igaz?
Anyhow, most szépen csendesen belopózott az év vége, sőt már a 2014 is betette a lábát és mivel ma olyan cudar idő van, hogy még az autóig is fáj kimenni, így gondoltam végre eljött az én időm írni.
Szóval ez most akkor a mi kis évértékelő beszédünk bejegyzésünk is lesz egyben és már leginkább magamnak sem ígérek semmit a folytatással kapcsolatban.
2013 jó év volt:
- itt volt mindkét mama
- a kórházasdi kaland óta A doktorbácsinak köszönhetően SOKKAL jobban vagyok
- szép helyeken kirándultunk
- voltunk sátrazni
- hajós kiránduláson a Niagaránál
- ismét sok családi kalandban volt részünk a tesómmal (igaz, csak az egyikkel)
- Ágoston elsős lett
- én is elkezdtem az iskolát
- Ferinek jó munkahelye(i) van(nak)
- egészségesek vagyunk
de leginkább a családomért vagyok hálás, hogy vannak, hogy a közös terveink előre visznek minket, hogy elfogadnak olyannak, amilyen vagyok a jó és rossz dolgokkal egyaránt. És persze azért, hogy elviseltek a vizsgaidőszakok alatt :-D
Az nagyon megterhelő időszak volt mindannyiunk számára. Először is nekem a fel/beismerés, hogy akár a nyelvi hátrányok, akár a "korom" miatt; de bizony nem megy a tanulás olyan elegánsan és erőfeszítés mentesen, mint korábban.....aztán pedig, hogy még mindig sokáig halogatok dolgokat, de ugyanakkor fél megoldásokkal és "elég jó" jegyekkel viszont nem érem be.....és az is, hogy bizony család és egy kis eleven, házi feladatokkal is megbombázott elsős mellett nem könnyű mindenre időt találni.
A félév végi vizsgák belelógtak már az adventbe - és bár a jegyek figyelése beleillett a várakozás témájába, de nehéz volt a lelkemet az ünnepre hangolni. Kicsit egy lebegésben éltem és csak felszínesen tudtam bármihez is kapcsolódni.....
Szerencsére az időjárás ilyen szempontból nekem kedvezett, mert a hideg és a havazás és a koszorún lobogó gyertyalángok azért csak meghozták a hangulatot.
A belvárosi karácsonyi vásár hangulata egészen olyan volt, mint az európai adventi vásároké, de én az itteni téli programokhoz még nem vagok kellően edzett. Azt hiszem az önmagáért beszél, ha azt mondom, olyan hideg volt, hogy még a forralt bor kedvéért sem voltam hajlandó levenni a kesztyűmet ;-)
Igyekeztünk azért mókásan és változatosan tölteni a decembert, ha már nekem megadatott, hogy itthon lehessek és több időt lehessek a Mukival és ez jót is tett mindkettőnknek.
Csak remélni tudom, hogy 2014 is legalább ilyen kegyes lesz hozzánk, hisz tervünk még rengeteg van!
