csak képek

Ágo a bunkiban a postán érkezett nyalókával

az Élet

A betűk ura

Sport szakkör

Gondolkodtam, minek is kellene neveznem, amire az Ágo jár mostantól.....de nem jutottam többre, mint amit a címben írtam.

A cipőkötés még nem megy :-S

Minden csütörtökön 5:00-5:45-ig különböző sportokat fognak kipróbálni és gyakorolni a srácok. Igazából még nem tudjuk, hogy fog a dolog kiforrni, mert még csak egy alkalmon vagyunk túl. Ezen a napon focizás volt, csak nagyjából vették a szabályokat, hogy pl nem szabad kézzel a labdához érni, illetve, hogy melyik csapat melyik kaput védi, illetve támadja.

csatár meló közben

De mondjuk szerintem a srácoknak leginkább az tetszett, hogy szabad volt kiabálni, szaladgálni, labdát dobálni. Kb 10-12 többségében fiú vesz részt a buliban, ami 9 alkalomból áll majd.

Ágo és Kevin

Ágo nagyon élvezte, kipirult arccal szaladgált, igyekezett is figyelni,  amennyire az angoljából telt. De a legjobb volt a pálya széléről az arcán lévő örömet figyelni.
Szerencsére ehhez a programhoz sem kell messze mennünk, egy tőlünk kb 15-20 perc sétára levő suliban zajlik az egész.

séta már hazafelé

Természetesen itt is a szokásos gyerek buzdítás, bátorítás megy. Egymás kezére teszik a kezüket a csapattagok, közös csatakiáltás is van. Szeretnék én is gyerek lenni itt újra.

edzés után jól esik a vacsora

Ui: a mozgó fog még megvan, bár már többnyire kifelé dől, mint a kerítés :-D

Március

Szóval tudom, már régóta nagy a csend a "házunk táján" - ideje megtörni......Nevezhetem alkotói válságnak, vagy tavaszi fáradtságnak, lustaságnak, vagy ahogy a Tesóm is írta a maga blogján, egyszerűen csak túl szép az idő ahhoz, hogy bent töltsük és így relatív kevesebb idő jut a blog írásra. 

készültünk a bulira

Először is, március jeles nappal büszkélkedik a családi naptárban....ennek rendje és módja szerint meg is ültük a szülinapot - kétszer is, csak  hogy biztosak legyünk benne :-)

A napja kicsit csendesebb volt, hármasban, ünnepi lakomával, majd a hétvégén az ünnepelt kérésére és a Robiék jóváhagyásával megpróbálkoztam életem első töltött káposztájával -természetesen friss, házi fehér kenyérrel - az egészséges életmódot folytató "kádves rokon", most csukja be a "lelki füleit".

nem mertem "annyi" gyertyát tenni

Nagyon izgultam, kétségeim voltak, vajon lehet itt rendes savanyú káposztát kapni és hát nem utolsó sorban,  hogy vajon képes leszek-e reprodukálni az otthoni, megszokott ízeket?!

Nos a recept miatt konzultáltam Anyuval és a nettel, viszonylag hamar kialakítottam az elképzeléseimet a saját verziónkról - aztán a Feri hathatós segítségével meg is valósítottuk azt.

A káposztáról meg csak annyit, hogy még mielőtt az étel főzésre került volna, Ferinek újra el kellett mennie a boltba, mert az alapanyag jelentős része még nyersen köddé vált.... :-D

Dani talán tűzoltónak képzelte magát, vagy túlbiztosított postást játszott, mindenesetre jól érezte magát

10-19-ig tavaszi szünet volt a suliban és a szünettel együtt valami csodálatosan szép idő is beköszöntött. Itt a természet óvatosabb, vagy csak az idők folyamán megtanulta, hogy ezen a vidéken nem szabad bedőlni az 1-2 hetes szép, meleg időnek, szóval itt még csak dagadnak a rügyek, éppen csak a friss levelek kezdtek kibújni. Virág még csak itt-ott látszik, mutatóban - aranyeső, tulipánfa, nárciszok, de a fák, bokrok virágba borulása még várat magára.

még ibolyát is találtam

Ez természetesen nem akadályozott minket abban, hogy a szünet+jó idő kombót oly módon használjuk ki, hogy rekord-óraszámot töltöttünk naponta a friss levegőn - Ágo legnagyobb örömére.

Említettem már, hogy a suliból van egy jó barátja Kevin, akinek az anyukájával anyai előrelátásából ötösre vizsgázva telefonszámot cseréltünk, így előre egyeztethettünk és közösen támadhattuk meg a játszót :-D Egyik nap a délelőttöt is együtt töltöttük, a srácok bent játszottak, így nettó 7 órát áldoztunk a játszás oltárán!
Na de gyűjjenek (a mézeshetek helyett*) a képek:

Kevinnel a suli melletti játszón

ebben a nagy melegben jól esett a fagyi

Bár a saját bevallása szerint nem lett piszkos, azért én először megfürdettem a srácot :-D

A kevésbé strapás napokon is, legalább napi 3-4 órával számolhatunk, aminek következtében még Nekem  is, lett egy kis szinem, márciusban, képzelhetitek ;-)

Két hétig 20-22 fok volt napközben, ami csodálatos hatással van a tél alatt hibernálódott emberekre. Mi legalábbis napelemesek vagyunk, már nagyon hiányzott a "szánsájn".

Aztán, hogy nehogy valaki azt gondolja, közvetlen a Szivárvány alatt lakunk és velünk csak jó dolgok történnek, elmondom, hogy a múlt hétvégén éppen a tópartra indultunk a Robiékkal csibészkedni, amikor is észleltük, hogy nincs fék az autón, azaz tönkrement. Jó pár dollárunk bánta a javítást - bár szerencsére könnyen orvosolható volt. És még mindennek a tetejében a héten a Feri sem tudott dolgozni, ami itt ebben a kapitalista világban egyenlő azzal, hogy bevételünk sem volt :-(
De azért nem csüggedünk, minden tőle telhetőt megtesz a Feri és a Robi is próbál segíteni, reméljük, a jövő héten már más lesz a helyzetünk. Drukkoljatok!

*"Vigyázzon Connie! Kilóg a dialektusa!" (Oscar, 1991)