Egy átlagos napon mindenki korábban kel mint mi (Ágo+E). Az "early birds" a Feri és a Robi, akik 6 körül elhagyják az "ovjektumot". Aztán indul a Zsuzsi 1/2 7 körül. Dani és az eddig a titokzatosság fátylába burkolózó másik Zsuzsi (bébiszitter) 1/2 8 körül indítják a napot és mi még mindig alszunk.
Lehet ennek az oka az, hogy még nem pihentük ki az utat, vagy az, hogy a hálószobának nincs ablak, így a sötét több alvásra inspirál, vagy bevallhatjuk szépen töredelmesen, hogy szeretünk aludni, s komolyabb dolgom egyelőre nem lévén nem pattanok ki hajnalonta az ágyból!
Igyekszünk azért a Daniékkal együtt reggelizni - bár nekünk ez is mehezebben megy, mert most olyan, mintha mindennap hétvége lenne és akkor szeretjük a lassú, lusta reggeleket és csak későn szoktunk reggelizni. Na de azért nem töltjük lustálkodással a napokat. Ha minden jól megy csatlakozunk a többiek programjához. Dani és Zsuzsi a hét több napján is egy játszóházban töltik a délelőttöket, ahova busszal megyünk. Voltunk velük már pár alkalommal mi is....eddig nem tartottam magam rasszistának, SŐT még én magyaráztam a Ferinek erről nagy magabiztosan otthon, de most számot kell vessek magammal és be kell valljam, hogy én idegenkedek a sok "másfajtanéptől". Nem akarok bunkónak vagy unintelligensnek tűnni, de gondolom ezt az oldalt barátok, rokonok olvassák majd és megértik amit írok. Nehéz otthonosan érzeni magad egy szűk helyen nagyon sok ázsiai, pakisztán, indiai, Fülöp-szigeteki, vagy számomra ismeretlen helyről érkezett ember között. És nem érzem, hogy nekem bármivel is több jogom lenne itt lenni, vagy nem nézem le őket, egyszerűen csak IDEGEN az érzés is. Szomorú vagy sem, be kell látni, eddig egy ilyen szempontból zártabb világban éltünk, ahol ezzel nem kellett szembesülnöm.
És azt hiszem ezt az érzést látom visszatükröződni az Ágostonon is. Lehet persze most azon elmélkedni, hogy vajon ha én jobb kéept tudnék mindehhez vágni, akkor az mennyire pozitívan befolyásolná őt is......de én is ember vagyok, nem tudok kilépni a korlátaim közül és nem tudom másnak mutatni magam, mint aki valójában vagyok.
Ez egyébként egy olyan játszóház, ahol ott vannak a szülők is a gyerekekkel, vannak kis szobák, ahol különböző foglalkozások vannak - kézműves, verselős, éneklős-ugrálós - mindenféle életkornak megfelelően. Próbálok kedvet csinálni hozzá neki, de valószinüleg nem lehet mindent egyszerre megugrani. A nyelvi akadályokat, az újhelyet megszokni, a sokféleséghez hozzászokni......egy felnőttnek is sok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése