Hipp-hopp repül az idő és már november eleje van. Lassan itt is közelít a tél, egyre gyakrabban borús az idő, köd lepi el a várost és nehezíti meg a programok szervezését.
A Halloween-nel azonban szerencsénk volt..... :-D Van itt egy bolt ami arra specializálódott, hogy party kellékeket és a szezonnak megfelelő ünnepekhez, alkalmakhoz áruljon kiegészítőket. Képzelhetitek micsoda választék van! Ami csak elképzelehető egy szülinapra, lánybúcsúra, házassági évfordulóra etc. És legalább ennyi minden volt Halloweenre is. Dekoráció, maskarák, jelmezek, arcfestékek......
Itt már tényleg csak az jelenthet problémát, hogy a sok mindenből mit is válasszon az ember :-) ez persze fokozott nehézséget jelent, ha az ember akinek választania kell 4 éves.....óriási plakátokon szerepeltek a gyerekjelmezek.....Ágoston állt előtte, kapásból rámutatott 5 jelmezre, hogy azokat mind szeretné. Kértem, hogy szűkítsük a kört, de a számok egyre csak növekedtek.
Felnőtt türelmetlenség: Na jó, akkor majd én választok helyetted!
-Ne, ne, biztosan tudom, hogy ezt szeretném! Vagy inkább ezt! Nem, EZT! Ááá mégsem, inkább azt!
Végül sikerült kiegyeznünk egy jelmezben és akkor nekem már csak azon kellett izgulnom, hogy most már tényleg, legyen az ő méretében, vagy indul az egész keresés előről!
De szerencsénk volt, így estére már beköltözött hozzánk maga Optimus Prime a Transformers-ből! És mert egy anya folyton izgul, most az foglalkoztatott, vajon egyben marad-e a ruha, mire eljön a beöltözős buli :-D
Szerencsére több alkalom is adódott, hogy villantsunk a jelmezben! Először is egy játszóházban, ahol meglepő módon még néhány szülő is komolyan vette az alkalmat és igazán ötleteseket is lehetett látni. A szörnyűeket inkább nem említem!
Aztán eljött az este amit várva vártunk, és mint említettem, szerencsénk volt. Enyhe volt az este, az utcákat tucatnyi kisgyerek lepte el a 2-3 évestl egészen a tinikig akik már gördeszkán cikáztak a házak között. Ágonak kicsit gondot okozott minden ajtónál kimondani "Trick or treat?!", de azért ügyesen próbálta.
Ennél sokkal gondtalanabb volt Dani a maga 2 1/2 évével, mert a lehető legnagyobb nyugalommal beszélt magyarul mindenkihez és csak gyűjtögette a sok színes zörgős zacskót. Aztán hazamentünk, hogy mi is megajándékozhassuk a hozzánk becsengetőket és csak akkor derült ki, hogy sokkal mókásabb a gyerekeknek a kinti kivilágítás mellett a benti sötétben várni a gyerekeket akik majd hozzánk jönnek. Addigra kedvet kaptak ahhoz is, hogy ijesztegessék a hozzánk érkezőket :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése