Sodor szigetén

Előbb nem mertem Ágostonnak a hétvégi programmal előrukkolni, mint péntek délután - mert hajlamos bizonyos dolgokra nagyon rápörögni, az meg senkinek sem jó :-D

Na természetesen azonnal indult a kérdés-özön:

-de most tényleg, anya, a Thomassal fogunk találkozni? És igazi? És fel lehet rá ülni? Ne, most komolyan? És mozogni fog a szeme is? Nem is, hiszen az csak a mesében van.... A kövér ellenőrrel nem is lehet kezetfogni, mert csak a mesében van meg a könyvben!

Akinek még most sem egyértelmű a szombati programunk; St Thomas kisvárosban van pár hétvége, aminek az a neve: Egy nap Thomassal (Thomas egy mese, egy kis gőzmozdonyról és annak haverjairól, akik a sodori állomáson élik mindennapjaikat és szállítják az utasokat, rakományt stb, a vasút igazgatója Kürtösi Kalapos Úr (néhol Kövér Ellenőrként beszélnek róla a mesében)).

Thomassal egyből nekem is akadt egy kalandom pénteken, amikor is gondoltam eljött az ideje, hogy megnézzem alaposabban, hová is megyünk, mi lesz ott pontosan stb. ( a jegyeket ugyanis már hónapokkal ezelőtt megrendeltük és azóta nem foglalkoztam a további tervezéssel).

Állandó tervező társam - Google - segítségével meg is kezdtem a tevékenységet, amikor is az az "átok" kidobta nekem találati eredményként, hogy a program helyszíne British Columbia egy városkája, ami Kanada nyugati partján van, ugy kb 4000 km-re tőlünk.....
Heves szívdobogás, döbbenet? Először is F. le fogja szedni a fejem, hogy kifizettünk egy csomó pénzt a jegyre és el sem tudunk menni, a távolság miatt, második körben Ágo szedi le a fejem, hogy a beígért programból nem lesz semmi :-O ÁÁÁÁ ez nem lehet, fussunk neki újból....és láss csodát, természetesen nem csak BC-ben van a program, hanem itt a közelben is, úgy 200 km-re tőlünk. Ah, szerencsére fej már nincs veszélyben :-)

St Thomas egyébként az Erie tóhoz nagyon közel van, így egyből tovább is gondoltuk a terveket, de erről majd később.

Eljött a szombat reggel, 8-kor útra keltünk és irány az autópálya. Természetesen a gyermek a bekészített összes játék ellenére is már 1/2 óra elteltével rákezdett az "ott vagyunk már"-dalra. Majd a "mikor reggelizünk" következett, de szerencsére egyszer csak elfogytak a kilóméterek és megérkeztünk.
Itt kibővült a csapatunk a Robiékkal is, ahol a szintén nagyon izgatott Dani is fürgén nyargalászott a cél felé :-D

És akkor kezdődjön a buli:
Rögtön a bejáratnál elcsíptük a "górét" - alias Kövér Ellenőrt - aka Kürtösi Kalapos Urat!

(ez itt a közös kép helye, ha megkapom a Robiéktól, frissítem majd)

Aztán a csodálatos buborék fújó állomás következett:

ez a Robi giga-buborékja

Amint látjátok, nem csak a gyerekek szórakoztak jól :-D rengeteg eszköz volt kirakva, hogy mi mindennel lehet bubit gyártani. Ehhez természetesen thomasos zene szólt mindenhol, fergeteges volt már itt a hangulat.

A vonatunk indulásáig még volt egy kis idő, így belefért egy kis labirintus bolyongás is. Engem még 5 év után is lenyűgőz, hogy milyen egyszerű dolgokkal is el lehet egy gyereket szórakoztatni.

Na de mikor jön már a Thomas????

...és jött, és mozgott a szeme is!

Ágostontól pedig jött a következő mondat: Bocsánat anya, hogy nem hittem el neked!

jegyek a kézben, indulhat a buli

parkoló :-D

....ülünk a vonaton és kész......

Az indulásig egy kedves "ellenőr" elmesélte a gyerekeknek, hogy a telefon és internet előtti időkben hogy egyeztették a vonatokon a pontos időt (minden nap Washingtonból telegram érkezett minden fő állomásra pontban déli 12-kor, ahhoz állították az állomás nagy inga óráját és ehehz igazították a vasutasok zsebóráját is).

a büszke és elégedett utas

Itt még nem volt vége a mulatságnak, hiszen a bejáratnál kaptunk egy kis térképet, amire a nap folyamán különböző helyeken pecsétet kellett (lehetett) gyűjteni. Irány tehát a többi felfedezni való!
Ugrálóvár, Thomasos tetkó, mese olvasás és dvd nézés (természeteswen Thomas), makettek és gyerek terepasztalok vonattal, vasúttal ahogy dukál, szinezők és nyomdázás. Teljes gyerekparadicsom.

Amikor a látni - és tennivalók elfogytak, búcsút vettünk "Sodor szigetétől" és a csapat többi tagjától és folytattuk utunkat a tópart felé! Irány Port Stanley a tóparti kisváros!

Már maga a városka utcái is megérték a plusz kilométereket, mert nagyon hangulatos helyre csöppentünk. Jó lett volna sétálgatni is, de az Ágoston már nagyon be volt sózva a fürdés miatt, így ezt a tervünket egy későbbi időre toltuk. Mint már annyiszor, most is azt érezzük, ide vissza kell menni :-D

Két strandos rész is van a városban, az egyik egy szolidabb rész, kisebb is, és nincsen rajta büfé, a másik értelemszerűen az ellentéte. 

Egy kis ajándék - és régiség boltban kértünk útba igazítást, merre is menjünk tovább. A bolt tulajdonosa sok infóval ellátott minket; hol érdemes enni, a strandokról,  a városka hídjáról, amit fel lehet nyitni, ha a csatornán magasabb hajó megy át, stb. Reméljük tényleg visszatérünk  és akkor a többi érdekességre is időnk lesz. De most irány a beach!

Ágostonnak itt is alakul végre a strand felszerelése. Van már karúszó, úszószemüveg, labdák, de a legújabb kedvenc a kezében látható - hát nem is tudommi :-D.

Egy "board" azaz tábla, ami úszik a vízen, jól rá lehet hasalni, segíti az úszás-tanulást (valaki írja már meg mi a neve - köszi). Szeret egyedül is csibészkedni a vízben és bár mindig előre megbeszéljük, hogy milyen vízmélységig mehet be egyedül, azért a parton békésen könyvében elmerülő Eszter látványa még várat magára.....

A víz egyébként isteni volt. Tiszta, éppen csak hűsítő, gyerekek számára ideálisan lassan mélyülő, homokos - így plusz játék lehetőség is adott. Bár a kavicsozás is legalább ennyire érdekes szokott lenni.

Kiskomám továbbra sem szégyenlős, ha barátkozásról van szó. Mindig akad pajti akivel játszani lehet, és most már a nyelvi akadályok is elhárulnak. Ja és a kor sem kizáró tényező, hiszen minden gond nélkül csatlakozott néhány 13-15 éves lányhoz akik valamin nagyon dolgoztak a vizes homokban.

Amikor már éhesek sem voltunk Ágoston összefoglalta a nap eseményeit. Mi szerint:

- Ez nagyon jó nap volt. Volt benne Thomasozás, sok játék, fürdés és csajozás is :-D