Márciusi hangulatok

Ez a március idén nem a tavaszról szólt sem itt - bár ez nem éppen szokatlan - sem Magyarországon, ami viszont annál inkább.

Szóval kinti sétákról még nem nagyon lehet szó, ma is éppen -9 fok van, ami nem hozza meg a kedvet a bringázáshoz. Szerettem volna a tavaszi szünetben ilyen terveket is megvalósítani, de egyelőre meg kellett hajtanom a fejemet a felsőbb erők előtt :-D

Nem adom  fel, minden reggel azt gondolom, hogy ez már a tél utolsó próbálkozása.....a lakásban lévő virágok adnak is erre némi okot.

Március azért hozott szép napokat, megünnepeltük a Feri szülinapját....

....volt tóparti séta is.....

....Dinós kiállítás is.....

Ebben a múzeumban annyi látnivaló van, hogy szerintem több napig kellene menni, mire mindent megnéznénk. Mondjuk sok olyan része is van, ami az Ágostonnak most még nem érdekes, majd csak pár év múlva - ami több ország kultúráját, tárgyait mutatja be. Én szívesen megnéztem volna, de igazság szerint már fáradt voltam a sok mászkálástól és hát valamit a következő évekre is hagyni kell :-)

Azért nem unatkoztunk, Ágo játszott a barátaival, amikor nekem sem kellett időre mennem akkor lustálkodtunk is reggelente.

Nem akartam "szegény gyereket" túl sokat nyaggatni a tanulással - és egyébként is, lehet vele büszkélkedni, olyan szépen olvas már! Feltéve persze, ha figyel ;-) Különben látom a szemein, hogy a gondolatai ezerfelé szaladnak minden pillanatban és már menne, szaladna megvalósítani az új ötleteit. De így van ez jól,  hiszen még gyerek  és nagyon bízom benne, hogy a szárnyaló fantáziáját még sokáig meg tudja őrizni!

Az Élet

mindig új és újabb leckéket tol elénk...

Egy tökéletesen szép, napos téli délután vajon ki gondolná, hogy rossz is történhet az életben. A szánkózás, a friss hó, az emberek zsivalya, a gyerekek kipirosodott, mosolytól ragyogó arca, mind azt sugallja, hogy az élet szép és minden a helyén van.

Barátokkal találkoztunk a hegyen dombon és a tudatom egyből "szabadnapot vett ki", hiszen a Feri is velünk volt. Arra gondolok, hogy ha csak én vagyok az Ágostonnal, akkor szinte soha, egy pillanatra sem veszem le róla a szemem, mint egy mániákus, mindig úgy kell állnom, beszélgetnem stb, hogy lássam. Mentségemre legyen mondva, azért mindezt nem 10 cm távolságról teszem; hagyom, hogy játszon és nem szólok rá minden pillanatban, csak látnom kell.

Szóval fent voltunk a hegyen, éreztem, hogy nem csak én figyelem a gyerekünket....elnézelődtem, hagytam, hogy a hangulat magába szippantson, miközben a barátunk és a Feri a gyerekek közelében beszélgettek.

A szavaikat csak fél füllel követtem, valamit a hó veszélyeiről beszélgettek és hogy milyen súllyal nehezedik az emberre és hogy szinte nem lehet levegőt venni alatta, ha betemeti az embert....

És a következő pillanatban azt láttam, hogy a Feri rávetődik a hóra, kiabál valamit és egymás után húzza ki a gyerekeket a hókupac alól!!!

Teljesen leblokkoltam, csak álltam ott, miközben a gyerekek (szám szerint öt) szinte "repültek a levegőben", valamelyiket a karjánál tudta megragadni, valamelyiket a lábánál fogva húzta ki.....csak akkor "ébredtem fel" amikor a mi gyerekünket húzta ki. Mintha újraszületett volna az Ágoston, akkora levegőt vett, én meg csak öleltem magamhoz és hálát adtam az égnek, hogy nem egyedül voltam aznap a szánkópályán.

Minden olyan pillanatok alatt történt! Aztán persze a többi körülöttünk álló ember is felfigyelt az eseményekre és odarohantak, de addigra már minden kisgyerek biztonságban volt.

Hálákodtak a nap Hősének, aki szegény utána élte át a traumát. Azt mondja, nem is emlékszik az egészből szinte semmire, csak az volt előtte, hogy épp abban a pillanatban nézett a gyerekekre, amikor egy a kunyhó mellett álló gyerek ököllel ráütött a házikó tetejére, omlani kezdett a hó és ő már ugrott is.

ennyi maradt belőle...

Szerencsére a gyerekek, amikor elvonult felettük az ijedtség, akkor vissza mertek menni játszani - nem akartam, hogy a rossz emlék maradjon a fejükben. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik,  hogy az Ágoston barátja szinte rögtön kérte az anyukáját, hogy vigye őt haza, anniyra megviselte őt a baleset.

Mindezekről nem tudtam eddig írni, túl nagy teherrel nyomat a lelkemet az emlék, ahányszor csak bevillantak az emlékek, mintha újra abban a pillanatban léteznék.

Ágo szülinapja

Ahogy az előző bejegyzésben már írtam, Ágostonunk 6 éves lett. Nem tudok elérzékenyülés nélkül gondolni a szülinapjára. Mostanában amúgy is borzolja a kedélyeimet a gondolat, hogy már milyen nagy. De azért annyira mégsem, ugye?

Majd csinálok képet az arcáról közelről, meg a könyökéről, mert azáltal most olyan nagyon le vagyok nyűgözve :-)

Ágo iskolai bulijára készült sütik

Megünnepeltük hát a Kömpöcöt először családi körben, aztán mivel nagyon szeretett volna egy baráti szülinapot is, ezért az is lett.

Persze a tervek grandiózusak voltak már az elejétől kezdve, Ágoston ugyanis szerette volna meghivni az összes osztálytársát, ami 18 kiabáló gyereket jelentett volna - aminek a puszta gondolatától is égnek állt a hajam.

Itt ugyanis az a szokás járja többnyire, hogy a szülinapokat egy benti játszótér, örjöngő stb. féleségben tartják, a szülők általában csak a pizzát  meg a tortát viszik és persze cserében nem kevés pénzt fizetnek ki a bérlésért cserében. És itt aztán vígan elfér akár 20-25 gyerek is.

Azt hiszem ez a fajta ünneplés Mo-on is kezd terjedni, vagy már el is terjedt csak akkor mi még nem voltunk érintettek az ügyben.

Na de kanyarodjunk vissza hozzánk. Én nem akartam ilyen nagyszabású partyt csapni, nem is igen lett volna rá pénzünk, így aztán maradt a szokásos menet. Lakásban, kevesebb gyerekkel rábólintottam a projektre :-) Háhhhh én, a naív...... :-D

De gazdagabbak lettünk a tapasztalattal és most tervezem, hogy ezentúl vélhetően Ágoston névnapján (aug. 28.) fogjuk ezentúl tartani a szülinapját kint egy parkban szabadtéren.....

Gondolom ezzel elmondtam mindent, hogy milyen is volt 7 fiúval a szülinap.....na ugye!

Sk. meghívók is készültek a bulira

Egyébként aranyosak voltak és szerettem a készülődést is, a díszítést és legjobban Ágo örömét. De NAGYON hangosak voltak.

Íme néhány életkép

a csapat nagyon nemzetközi volt, a meghívottak között volt: szerb, görög, kínai, magyar és kanadai kisfiú is

Saját készítésű süti-nyalóka :-)