Tavaly már jártunk itt - és már most szólok, hogy lesz még egy Niagarás bejegyzés valamikor tavasszal vagy nyáron, amikor is hajóval bemerészkedünk egészen a zuhatag alá :-) - télen, akkor egészen más arcát mutatta.
Szerettem volna látni itt is az ősz színeit és már hetek óta készültünk, de mostanában a hétvégéken nem volt a legjobb az időjárás, most is csak jóindulattal lehetett annak nevezni, de ahogy haladunk a tél felé, gondolom egyre kisebb lesz az esély a jó időre - nocsak milyen bölcs lettem :-D
Így aztán - mivel az elmúlt hétvége megint 3 napos volt (most a Hálaadás miatt), hétfőn útra keltünk.
 |
| Torontoban még így sütött a nap |
 |
| Ágostonnal gondosan felkészültünk szórakoztató "ellemekkel", és valamiért a 3D-s moziszemüveg is befigyelt a táskába |
A múlt évben jártunk a Niagar-on-the Lake nevű faluban - amit én idén is újra szívesen megnéztem volna, de Ágoston kívánságára meg kellett állnunk egy kalóz hajó mellett is, na de erről majd később.
Szóval most a vízesés körüli helyet néztük meg alaposabban, mert az tavaly kimaradt. Hát eléggé "ámerikai" a hely, bár végül is ott vagyunk....emlékszem Ágostonnak milyen csalódást jelentett a hely első látásra, mert ő nem egy ilyen civilizált városias helyet képzelt a vízesés köré!
Már a parkolóból, messziről látszott az óriáskerék, azt mindenképp szerettem volna kipróbálni, így rögtön arra vettük az irányt. Ágostont is teljesen lenyűgözte a magasság - néha egy-egy pillanatra még csendben is volt! - bár azt hiszem a kocsik imbolygását még szoknia kell.
Nagyon érdekes volt a magasból látni a vízesést!
 |
| nagyon tetszett a fejen álló ház |
Közvetlen az óriáskerék szomszédságában volt egy dinó parkkal kombinált minigolf-pálya is, ami számomra egy kicsit képzavar volt, de a gyerekek láthatóan élvezték.
 |
| ...csak az a vacak lámpaoszlop ott ne lenne! |
Aztán láttunk egy csomó helyen viaszbábukat, meg mozgó beszélő egyéb teremtményeket, akik felé Kiskomámnak nem volt kellő bizodalma, így egyelőre letettünk arról is, hogy bemenjünk az elvarázsolt kastélyba, vagy a tükörlabirintusba. Bár én benne lettem volna mindkettőben!
 |
| Ágo inkább távoli szemlélő volt most az egyszer |
 |
| má' megen a kalózok |
Azért az édességboltba bátran betrappolt, azzal nem volt semmi probléma!
 |
| akit lenyűgözött a választék |
 |
| olyan meseház színei vannak a helynek, és az illat |
 |
| kerek csokoládé, szögletes csokoládé, lukas csokoládé........ |
Lassanként közeledtünk a víz felé és egyre nagyobb lett a tömeg, meg a zaj. Izgatottan szaladgáló gyerekekkel, bámészkodó felnőttekkel volt tele a sétány.
Ahogy azt a bejegyzés elején is írtam, legközelebb szeretnénk kipróbálni a hajókázást, ami egészen bevisz a lezúduló vízhez, illetve a vízfüggöny mögé. Az milyen lehet már! Alig várom.
 |
| ez a hajó viszi a bátor turistákat |
 |
| én mentem össze, vagy az Ágo nőtt |
 |
| én is én is én is!!!! |
 |
| Ágo első képe rólunk |
Útban hazafelé még volt egy küldetésünk, meg kellett állni a Pirate ship-nél, ami egy elhagyatott roncs a tó partján, de hát a gyermeki fantázia könnyedén beleképzeli, hogy ez bizony egy kalóz hajó lehetett valamikor, és hát ki vagyok én, hogy ezt megcáfoljam :-)
 |
| jön a felfedező |
 |
| hihetetlen volt, hogy alig pár km távolságra ismét így ragyogott a nap |
Nagyon jól tettétek,hogy elmentetek ősszel is,mert ilyenkor is gyönyörű-ahogy a mellékelt ábra mutatja-érdekes,változatos,és amerikai beütésű...Csak nézem a képeket,Ágo mekkorát nőtt!Alig várom a személyes találkozást!
VálaszTörlés