Képtelenség

Már jó ideje szerettem volna írni, de amiről írtam volna, nem volt hozzá kép, amiről meg volt kép, nem akartam írni.... vannak ilyen napok.

Na de akkor most nem írok majd bejegyzést?

Ősz van, újra elkezdődött az iskola és most, egy hónap elteltével kezdődnek az sport foglalkozások is.

Ágo jár úszni, nagyon jól érzi magát, szerettem volna megörökíteni a mosolyát, azokat a magabiztos mozdulatokat amivel a medencéhez ment először, de sajnos nem szabad fotózni....(wtf?....személyiségi jogok....még az iskola is nyilatkozatot töltet ki velem, hogy hozzájárulok a gyerek lefényképezéséhez az iskolai tevékenységek közben...annak a bizonyos lónak a másik oldala...na mindegy).

Minden előzetes aggodalmam köddé vált az első alkalom után. Szuper jó az uszoda, barátságos a környezet, kedvesek az oktatók. A tanmedence vize kellemesen langyos, Ágo okosan figyel - és mindent ért (ez volt az egyik fő parám), hárman vannak a csoportban, így mindenkire elég figyelem és idő jut :-) Ideális állapotok. 

Bringával közlekedünk egyelőre, remélem az időjárás még sokáig kedvezni fog nekünk!

Szóval a mostani fix péntek délelőtti program az úszás és a kedd délutánonkénti foci edzés. Erről viszont már vannak fényképek is, mert itt nem szóltak, hogy nem lehet, a szülőket meg gyorsan jó kanadai polgárként megkérdeztem:
-Ugyan zavarja-e (nem, most nem a liba nyugalmát ;-) *lsd Örkény Egypercesek) őket, ha készítek pár képet?

éles helyzet a kapu előtt

Hogy a focizás szabályai mennyire fognak beivódni az még kétséges, de arra mindenképp és kiválóan alkalmas program, hogy Ágoston féktelen energiáiból pár vegyértéket lefogjon.
Komolyan veszi ugyanis az edzést, végig futja az egészet, ezzel is biztosítja a pocakjában a helyet a vacsora után még simán lecsúszó 3-4 szelet almás pitének :-) tyhaaaaaaa, nem keveset eszik!!!

Egyébként meg nagyon itt van az ősz, a tegnapi egész napos ködszitálás után igazán felemelő látni a kék eget és a rajta kúszó bárányfelhőket.

Szeretem az ősz színeit. Nagyon remélem, hogy a hétvégén nem lesz semmi akadálya annak, hogy elmenjünk a Niagarához. Jó lenne a tél előtt töltekezni színekkel, hangulattal.

Amúgy meg mióta ismét fotoapparát tulajdonosok vagyunk élvezem, hogy más szemmel lehet nézni a világot. Ráadásul a gépen egy csomó funkció van, amivel szöszölni lehet.

És még van a Magyar iskola is szombatonként, mint Ágo-program. Hát eddig elég vegyesek az érzelmeim....sehogy sem tetszik nekem, hogy az Ágoston minden alkalommal teljesen érzelem nélkül jön haza.

Nem panaszkodik, hogy rossz lenne, vagy hogy valamelyik gyerekkel/tanárral nem jönne ki, de aki ismeri mennyire impulzív szokott lenni egyébként, az maga is megdöbbenne a reakció hiányán.
Azért még adunk 1-2 alkalmat neki, de valami miatt ez nem volt tuti választás.

Pedig most már van ott is egy barátja a Mátyás, aki korban és habitusban is "megfelelő", ennek ellenére sem jön haza mesélve és izgatottan - vagy csak nekem sok az elvárásom???
Ezen a szombaton suli után lesz egy kis program, versenyek a gyerekeknek egy közeli parkban - ott majd próbálok jobb megfigyelő lenni - bár azt már most mondhatom,nekem ez a nagy, "barátkozzunk össze mindannyian és csináljunk közös programokat" feeling nem jön be. Ej de negatív vagyok :-)

Ja és végre van tévénk, amin látszik is az adás :-) az élet apró örömei. Már egészen leszoktunk róla, annyira zavaró volt a minőség hiánya!
Az új családtag:

fiúk munka közben

És hát akkor végezetül, hogy a kultúra se maradjon ki, következzen a fent említett egyperces:

A POGÁNY SÜTTŐFIA
SÜTTŐ GONDOLATAI
MIKÖZBEN
VENCELLIN ABÁDSZALÓKI PRÉPOST
PARANCSÁRA
TESTÉT NÉGYFELÉ SZAGGATTÁK

(Megjegyzés: A prépostság négy kimustrált kancát adott a szaggatáshoz. Emiatt a művelet csak a negyedik rugaszkodásra sikerült.)

1

Céltalan erőlködés. Mit tud egy libafertály arról, hogy tíz perccel ezelőtt még egész liba volt?

És megfordítva: zavarja-e egy liba nyugalmát, hogy tíz perc múlva levágják, felnégyelik, ropogósra sütik?

Ha erre gondolok - és nem ordítok éppen -, jókat nevetek magamban!

2

Az új vallások milyen türelmetlenek!

Ha történetesen én győzöm le a szentháromságistákat, én bizony nem macerálom a prépostot, hanem egyetlen kardvágással kétfelé szelem.

Pedig nekem jobbak a lovaim!

3

A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál még rosszabbat.

Én azonban, ha elgondolom, hogy négy helyett nyolcfelé is szaggathatott volna a prépost, helyzetemmel, még ha nem is valami rózsás, mégiscsak elégedett vagyok.

4

Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember?

Most már tudom: az utolsó pillanatig.

Feleim, szántsatok, vessetek, és este mécsvilágnál pogány dalaitokat bátran énekeljétek! Ímhol én most is tervezek, remélek, és keresek megvételre, esetleg abádszalóki házhely cserelehetőséggel, jó állapotban levő férfi pézsmapocok bundát, zömök alakra, háromnegyedest.

Pedig már megyek széjjelfele!